Nagy Szabina a nagykanizsai Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti iskola tanárának előadása, rövidített változata a Kanizsai Antológiában tavaly megjelent tanulmányának. Előadása mintegy felvezetője volt a jövőre 100 éves fennállását ünneplő városi zeneiskolának. A Magyar Jazz olvasói számára Vannay János zeneszerző, karmester életútjából főként a jazzhez való viszonyulása az érdekes.
A Zeneakadémiát végzett Vannay, Siklós Albert tanítványaként és ajánlására került Nagykanizsára, ahol 1926 szeptemberétől a Városi Zeneiskola igazgatója lett. Első jazzel foglalkozó írása Temesváron 1926 márciusában a Zenei Szemlében jelent meg, ami koncepciójában élesen szemben állt a Molnár Antal által 1926 februárjában publikált A Jazz-band című cikkében leírtakkal. Molnár ezen állításait a Dante Könyvkiadónál 1928-ban megjelent Bevezetés a zenekultúrába művében - Nemiség és kultúra (A Jazz-band) - fejezetében bővebben is kifejti.
Nagy Szabina értékes prezentációja a jazz idővonalának rövid felvázolásával, majd a jazz európai elterjedésével folytatódott. Az előadás végig humoros megjegyzésekben is bővelkedett. Ennek képi megjelenítése volt egy az AI felhasználásával készült boxmérkőzés, ahol Molnár Antallal szemben Vannay János küzdött a ringben.
A bíró és a jazzszakma egyértelműen Vannayt hozta ki győztesnek. Ezen az a tény sem változtat, hogy Molnár Antal pár évtized múlva megpróbálta finomítani a jazzel szemben érzett undorát. Ennek Jávorszky Béla Szilárd: A magyar jazz története című könyvében szentel is egy fontos idézetet. Amikor a cikk bevezetőjében a magyar jazz „fehér foltjait” említettem, akkor Jávorszky előbb említett munkájára is gondoltam, amiből az alábbiakat idézem. „Mivel Vannay, a nagykanizsai zeneiskola akkori igazgatója a továbbiakban újabb cikkeket nem publikált a műfajról, így erősen gyanítható, hogy e meglepően alapos és részletes tanulmányában jelentős mértékben külföldi írásokra támaszkodott”. Itt kell pontosítanom Jávorszky bejegyzését, mert Vannay a jazzről előadást is tartott a Szerdai Társaság vita estjén 1936-ban, ahol a tíz évvel ezelőtti cikkét ismertette, és a jazzmuzsika és a jazz jövője volt a téma. Erről szólt az egyik helyi lapban megjelent beszámoló melynek címe: Nem néger a mai jazz-muzsika. Ezt követte egy újabb írás, ami a Jazz zene címet viselte. Végül, de nemutolsó sorban még egy Vannay írást idéznék: A jazz-zene legutóbbi tíz éve címen jelent meg, összefoglalva az első írása után eltelt időszakot. Azt már csak zárójelben jegyezném meg, hogy külföldön megjelent írásokat idézni nem szégyen, sőt kötelező!
Visszatérve Nagy Szabina előadására és azt összegezve, nagyon színvonalas és érdekes volt. Ehhez járult hozzá a Buzsics László (gitár), Kém Sándor (bőgő) és Földi Áron (dob) trió műsora, ahol három közismert standard hangzott el. Ezek az „Out of Nowhere” Johnny Green szerzemény, a „Si tu savais” Georges Ulmer örökzöldje és a Miles Davis által jegyzett „All Blues” voltak. Ez az est méltó módon harangozta be a másnapi Zene Világnapja rendezvényeit.
Nagykanizsa, 2025. szeptember 30.
Fotók: Halász Gyula + Nagy Szabina-Ai