A ma 50 éves Horváth Balázst kérdezem a kezdetekről és a terveiről.

• Irk Réka / Jazz.hu: Legelső kérdés: miért pont a jazz fogott meg. A bőgősök mehetnek klasszikus, népzenei és jazz irányba, de te ráadásul basszusgitároztál először, így a pop, rock is lehetőségként felmerülhetett. Gondolom a gitározásból jött a basszusgitár, de miért váltottál bőgőre?
• Horváth Balázs: Nem zenész családból jövök és gyerekkoromban sem tanultam zenét, így kicsit hosszabb volt az út a bőgőig. Engem tényleg a jazz fogott meg, tetszett, hogy amikor hallgatom, nem igazán tudom kitalálni, hogy mi lesz a következő hang, legalábbis tizenévesen ezt így fogalmaztam meg magamnak. Ehhez képest a pop és a rock unalmasnak tűnt. A bőgő mindig is tetszett, nem csak mint hangszer, de a szerepe is a zenében. A váltást már terveztem egy ideje a basszusgitár tanulmányok alatt is, de a tanárom, Lattmann Béla adta meg a végső lökést: látta, hogy milyen zenéket szeretek, miket hozok az órákra, és mondta, hogy ezeket inkább bőgőn lenne érdemes. Igaza volt.

• Irk Réka / Jazz.hu: Voltál Olaszországban, Franciaországban is tanulmányutakon. A külföldi tanulmányaid alatt mik voltak azok az események, amikért érdemes volt kimenni?
• Horváth Balázs: Sőt Grazban is tanultam magánúton Wayne Darlingtól évekig és legutóbb Hollandiában jártam mesterképzésre, ahol Clemens van der Feen volt a tanárom. A fő motiváció mindig az adott tanár volt (Párizsban például Riccardo del Fra), testközelből látni/hallani ezeket az embereket, együtt játszani velük, megérteni a filozófiájukat, a hozzáállásukat nekem nagyon inspiráló volt. A másik pedig az adott ország közege, ott milyen zenészek vannak, milyen stílusokat játszanak a jazzen belül... alapvetően sokkal szélesebb a spektrum mindenütt, sok dologban kipróbálhattam magam, sokat tanultam.

• IR / Jazz.hu: Volt valaha saját zenekarod? Lesz valamikor?
• HB: Eddig nem csináltam saját zenekart, de ha lesz apropója, akkor ki fogom próbálni, természetesen.

• IR / Jazz.hu: Hazánkban sok nagyszerű jazzbőgős van. Te mindig ott vagy a legjobb tíz között. Szerinted egy bőgősnek mi a legfontosabb tulajdonsága, amivel könnyebb boldogulnia a jazzéletben?
• HB: Valóban jól állunk bőgősökkel, de általánosságban is magas a színvonal szerintem. Ezeket a listákat mindig megmosolygom azért, annyi szempont van, ami szerint lehet nézni egy ember játékát, hogy sokszor almát hasonlítunk össze körtével még egy adott hangszeren belül is... talán annyit tényleg kifejez egy ilyen lista, hogy ki mennyire van benne a közönség látókörében.
  Mivel a legkönnyebb boldogulni? Nehéz kérdés, a zenei képességek mellett szerintem az intelligencia is fontos, az őszinte szembenézés magunkkal, az önismeret, de a társas képességek is. Nyilván a motiváltság, a szorgalom is.

• IR / Jazz.hu: Tanítasz valahol?
• HB: Régebben több iskolában és magánúton is tanítottam, de amíg a tanárok helyzete, megbecsültsége a jelenlegi, nem szeretnék újra hivatalos keretek között tanítani.

• IR / Jazz.hu: Hány lemezen működtél közre? Mely három számodra a legfontosabb és miért?
• HB: Közel 50 lemezen játszottam eddig, nehéz lenne hármat kiemelni... Borbély Misivel készült a legtöbbje, különböző formációkkal, ezek mindegyike nagyon közel áll hozzám. Ezeknek a zenéknek tényleg van egy, csak ide köthető hangja, nem születhettek volna meg egy másik földrészen, jó érzés ebben jelen lenni. Jó szívvel gondolok az Ávéd János Quartettel, a Fekete- Kovács Quintettel, a Horváth Tojás Gábor Trioval készült lemezekre is, ami pedig a bőgőhangot illeti, a Gáspár Károly Trio Salvation című lemeze adja vissza a legjobban eddig, amit hallani szeretnék. Jó emlék a Marjolaine Reymond Quartet Eternal Sequence című lemeze, ahol Spányi Emillel játszhattam, ez a párizsi tanulmányaim idején született. Legutóbb Rugovics Zoli remek zongorista lemezét vettük fel Csízi Lacival, ez is jól sikerült, úgy érzem.

• IR / Jazz.hu: Van olyan zenész, akivel eddig nem sikerült együtt dolgoznod, de szeretnél?
• HB: Idehaza már szerencsére szinte mindenkivel játszhattam, a külföldiek közül számtalan zenész lenne, hátha megadatik még!

• IR / Jazz.hu: Ennyi év után, ha elölről kezdhetnéd, milyen hangszert választanál? Mit javasolnál azoknak a fiatal bőgősöknek, akik most kezdik a pályájukat, mire figyeljenek, mi az, amit esetleg jó lett volna, ha valaki elmond neked anno?
• HB: Nem tudom, választanék-e más hangszert, szerintem nem. Ez személyiség, lelkialkat kérdése is, és ilyen szempontból is közelinek érzem a bőgőt. Nem vagyok különösebben exhibicionista alkat, ez is közrejátszik abban, amit a bevezetőben írsz, hogy mégsem tudni rólam szinte semmit. És ez jól is van így :) A másik kérdésre válaszolva szerintem most mások egy fiatal zenész lehetőségei, mint az én fiatalkoromban. Jobban kinyílt a világ, és van internet, ami rengeteg információval szolgál.

  Ami talán most hiányzik vagy nehezebb, az az elmélyülés, addig foglalkozni valamivel, amíg teljesen a miénk lesz, tényleg a vérünkké válik.

• IR / Jazz.hu: Jelenleg milyen zenekaroknak vagy a bőgőse?
• HB: Borbély Mihály formációiban játszom a legtöbbet: Borbély Műhely, Borbély-Dresch Quartet, Balkan Jazz Project. Fekete- Kovács Quintet, Horváth Gábor Tojás Trio, illetve Gáspár Karcsival is vannak fellépések, és persze sok az alkalmi közreműködés is.

• Irk Réka / Jazz.hu: Mik a terveid a jövőre vonatkozóan? Van olyan, amit úgy érzel, kimaradt és egyszer szeretnéd pótolni?
• Horváth Balázs: A masterképzésről Hollandiában bejutottam a doktori képzésre is, ezt majd egyszer meg kellene csinálnom, illetve gyakorolni, tanulni szeretnék még, amennyit csak tudok. De most jelenleg a kislányomé az elsőbbség, vele töltök annyi időt, amennyit csak lehet.

Nagyon boldog születésnapot kívánok a Jazz.hu szerkesztősége nevében!

Ma este az iF Jazz Caféban lép fel Balázs a Horváth Tojás Gábor Trióval, ahol személyesen is fel lehet köszönteni.

Fotók: Irk Réka, Lázár Miklós