A papáról tudni kell, hogy ő valóban nemcsak a zene területén volt kiemelkedően fontos személyiség, de az afro-amerikaiak egyenjogúságának érvényesítéséért is mindent megtett. Sokoldalú tevékenysége révén is megmutatta a fajgyűlölőknek, hogy a feketék éppen olyan eredményeket tudnak felmutatni, mint bármely más rassz, amely az Egyesült Államokban él. Nat King Cole ugyanis nemcsak briliáns zongorista volt (hiszen pályája jazz-zongoristaként indult és a King nevet sem indokolatlanul kapta), de mint a minőségi popzene dalénekese sokkal nagyobb tábort szerzett a fekete művészek világának, mint bárki más. Emellett népszerű filmszínész is volt! (Jazz szempontból a legfontosabb a W.C. Handy életéről szóló „St. Louis Blues” c. film főszerepe 1958-ban.) Mindezt a legsötétebb években, amikor a rasszizmus még virágzott. Nyilván minden olvasó ismeri az amerikai viszonyokat, amelyek nem tették lehetővé, hogy egy befutott fekete amerikai például megszállhasson abban a luxushotelben, amelynek nagytermében minden este fellépett.
Natalie persze jólétben nőtt fel egy sztárhoz illő hollywoodi villában, de elképesztő elszigeteltségben, így alig volt tudomása a való életről. Emellett csak ritkán láthatta apját, aki nemcsak rendkívül elfoglalt énekes és filmszínész volt, de egy – az egész USA-ban fogható (nationwide) tévé-show első fekete műsorvezetője is az 50-es évek közepén, amelyben vendégei voltak az akkori idők jazz nagyságai is bőrszíntől függetlenül. A tévé korifeusok legnagyobb gondja a „szabadság földjén” az volt, hogy a műsorban Cole fehér hölgyekkel is beszélgetett. Hát nem felháborító…
Aztán 1965-ben, amikor Natalie még 15 sem volt, véget ért a tündérmese, meghalt imádott apja. Az öttagú család a keleti partra költözött és Natalie a Massachusetts-i Egyetem hallgatója lett. Gyermekpszichológusként szerzett diplomát 1972-ben, de mindinkább a zenei pálya felé fordult. A patinás Capitol lemezkiadó szerződtette, amely gondozta apjának fantasztikus sikereit is. Karrierje ugyan szépen ívelt felfelé, de nem bírta azt a nyomást, amit egy Nat King Cole lányával kapcsolatos elvárások okoztak. Jött a drogfüggőség, a kiszámíthatatlan agresszív viselkedés, a megbízhatatlanság és a heroin hatására elkövetett botrányok. Ez az állapot művészi teljesítményét is kikezdte és a korábbi milliós példányszámban eladott albumok helyett szánalmasan gyenge, pár tízezres LP-ket készített. A mélypont 1983-ban következett be, amikor torokműtéten esett át, majd hónapokon át drogelvonó kúrákon kezelték. A 80-as évek második felére egyenesbe jött, és magánélete is rendeződött. Lemezeit ismét óriási példányszámban forgalmazták, és szerencsecsillaga újra emelkedni kezdett. Az 1991-ben megjelent „Unforgettable” album hatalmas sikert, 14 milliós(!) eladási eredményt és az internetes források szerint hat, míg a jelenlegi újrakiadás CD-dobozára ragasztott öntapadó címke szerint hét Grammy –díjat (7x Grammy Award-Winning Album) söpört be! De ezen már ne múljon a megérdemelt dicsőség! Mindez jól mutatta nemcsak azt, hogy a sokmilliós rajongótábor úgymond „megbocsátott” Natalie-nek, de azt is jól illusztrálta, hogy apjának művészetét és kedvenc dalainak felidézését is kitörő örömmel nyugtázták.
Natalie eljutott hozzánk is. 2013. november 8-án volt a nagy esemény, amikor is „En Espanol” c. albuma világkörüli bemutató turnéjának egyik első állomása volt a Müpa nagyterme. Apja nyomdokain haladva ugyanis ő is készített egy spanyol nyelvű albumot. Ki gondolta volna, hogy az akkor még csak 63 éves, erejének teljében lévő énekesnő két év múlva hirtelen meghal…
Ez a lemezalbum természetesen azonos a harminc évvel korábbival, plusz két bónusz tracket is rátettek. A kísérőfüzet tanulmányozásával rengeteg információhoz juthat nemcsak Natalie kedvelője, de apjának rajongója is. Az egyik adathalmaz a 24 szám minden diszkográfiai adatát megadja. De a másik adatközlés még sokkal érdekesebb, ugyanis elmondja az egyes számok rövid történetét, abban a vonatkozásban, hogy Nat King Cole mikor vette lemezre stb. Például a tőle leginkább ismert „Paper Moon”-t 1944-ben rögzítették először vele, majd még további nyolc(!) verzió készült az ezt követő húsz évben! Számos fotó található a füzetben Natalie gyermekkorából, apjával vagy másokkal. Aranyos például a kis 6 éves lányka „Aunt Ella” és „Uncle Louie” társaságában apjával a Capitol Studióban. Vagy a 10 éves Natalie egy gyermek partin hat fehér gyerek hangszeres kíséretével énekel, akik egyike Nelson Riddle fia a zongoránál. (Riddle nagyzenekara kísérte Nat King Cole világsikerű sláger felvételeit.)
A repertoár kifejezetten a papa favorit számait öleli fel a Mona Lisa-tól a Straighten Up and Fly Right-ig, mint erről meggyőződhetnek olvasóim az alábbi track-listát megtekintve. Natalie-nek volt kitől örökölnie hangját, ugyanis a mama is remek hanggal megáldott személyiség, mégpedig korábban az Ellington zenekar énekesnője volt! A kíséret főként nagyzenekari, olykor vonósok, olykor pedig a rezekkel is „dúsított” jellegzetes amerikai stúdió nagyzenekari hangzás szól. Ilyen kísérte az összes nagy díva és crooner mindenki számára élvezhető, standardeket felvonultató felvételeit Frank Sinatrától Nat King Cole-ig és Ella Fitzgeraldtól Tony Bennettig. A zenészek felsorolása hangszercsoportok szerint történik és a különféle formációkban vannak vagy százötvenen, köztük Pavel Farkas és Endre Granat hegedűsök, valamint Stephen Erdody brácsás. A jazzművészek névsora sem akármilyen David „Fathead” Newman tenorostól Clare Fischer zongoristáig és a magyar Frank Szabo, akivel több nagyzenekari felvételen is lehet(ett) már találkozni. Természetesen a címadó „Unforgettable” a nagy ász, igazi szenzáció, amelyen együtt énekel apa és lánya – persze a technika jóvoltából – nemcsak gyönyörű dal, de igazán szívbemarkoló is. E sorok írójának bizony könny szökik a szemébe ezt meghallgatva, hiszen nemcsak a papa, de a lánya is elment már az égi koncertterembe.
Élvezetes hallgatnivaló nemre, korra, hangulatra, egészségi állapotra tekintet nélkül. Fiataloknak kifejezetten ajánlatos, hogy legyen valami elképzelésük arról, amikor a jazz és a jazz-orientációjú popzene még művészet volt, a szó legnemesebb értelmében. Sajnos ez már soha sem fog visszatérni, mint az olasz opera fénykora. Unforgettable…
NATALIE COLE – UNFORGETTABLE WITH LOVE (Craft)
- The Very Thought of You (Ray Noble)
- Paper Moon (Harold Arlen-Billy Rose-E.J. Harburg)
- Route 66 (Bobby Troup)
- Mona Lisa (Ray Evans-Jay Livingston)
- L-O-V-E (Bert Kaempfert-Milt Gabler)
- This Can’t Be Love (Richard Rodgers-Lorenz Hart)
- Smile (Charles Chaplin-John Turner-Geoffrey Parsons)
- Lush Life (Billy Strayhorn)
- That Sunday That Summer (George David Weiss-Joe Sherman)
- Orange Colored Sky (Milton Delugg-Willie Stein)
- Medley: For Sentimental Reasons (William Best-Deek Watson)
- Tenderly (Walter Gross-Jack Lawrence)
- Autumn Leaves (Joseph Kosma-Jacques Prévert-Johnny Mercer)
- Straighten Up and Fly Right (Nat King Cole-Irving Mills)
- Avalon (Vincent Rose-Al Jolson-Buddy DeSilva)
- Don’t Get Around Much Anymore (Duke Ellingon-Bob Russell)
- Too Young (Sid Lippman-Sylvia Dee)
- Nature Boy (Eden Ahbez)
- Darling, Je Vous AimeBeaucoup (Anna Sosenko)
- Almost Like Being in Love (Alan Jay Lerner-Frederick Loewe)
- Thou Swell (Richard Rodgers-Lorenz Hart)
- Non Dimenticar (P.G. Redi-Michele Galdieri-Shelley Dobbins)
- Our Love Is Here to Stay (George Gershwin-Ira Gershwin)
- Unforgettable (Irving Gordon)
Bonus Tracks: - At Last (Harry Warren-Mack Gordon)
- Cottage for Sale (Willard Robinson-Larry Conely)