Nos, ezúttal éppen négy ilyen zenész jegyzi azt az albumot, amelyet olvasóink figyelmébe ajánlanék. Még mielőtt utánanéztem volna a muzsikusok életrajzának, sikerült „megsaccolni”, hogy svájciakról van szó. Erre utaltak a nevek (pl. a Friedli) ugyanis a svájciaknál gyakori a számunkra becenévnek tűnő családnév. De a lemezen elhangzó számok címei között is van egy Basel, no meg a Langsam, ami német Svájcban lehetne jelszó is, hiszen azt jelenti „Lassan, óvatosan”. Nos, „bejött” a sejtésem, a svájci szaxofonos kvartettjéről kiderült, hogy már 2018-ban is készítettek egy ECM albumot „Travelers” címmel, amely szintén „szerzői” album volt, azaz minden számot a „leader” jegyzett. Ez a szinte „elvárásnak” mondható attitűd ma általános, ennek minden előnyével (és persze némi hátrányával) egyetemben.

De szóljunk a svájci zenészekről, hiszen az európai jazzről, a svájciról meg különösen, nem sok információval bírunk. Nicolas Masson (1972) elkötelezettsége a jazz iránt már 20 évesen megnyilvánult, amikor New Yorkba látogatva többek között Cecil Taylorral került kapcsolatba. Hazatérve az ezredforduló táján fejezte be zeneiskolai tanulmányait Genfben, ahol Lee Konitz, Dave Douglas és Misha Mengelberg voltak a mesterei. Visszatért New Yorkba, ahol egy évet töltött, és Chris Potternél lett a szaxofon mestere... Diszkográfiája szerint 14 lemeze jelent meg saját nevén.  Már két évtizede játszik együtt három zenésztársával, természetesen velük készítette két utóbbi ECM albumát is, a 2018-ban megjelent Travelers-t és az idei Renaissance-t. (De volt egy ECM lemeze 2013-ban is más zenészekkel.)

A zongorista Colin Vallon (1980) mögött is szép pálya áll. Saját triójával (amelyben a bőgős az itt is játszó Patrice Moret) három ECM albumot jegyez, de további két lemezt adott ki más „label”-nél és sidemanként is szerepelt. A ritmustandem tagjai, az említett bőgős Patrice Moret (1972) és a dobos Lionel Friedli (1975) is a vezető svájci jazz muzsikusok közé tartoznak, akik számos projekt résztvevői mind koncerteken, mind pedig a stúdiókban, emellett tanítanak is. Azonos generációhoz tartoznak mind a négyen, a modern progresszív törekvések hívei, akik még biztosan számos új lemezzel lepik meg a jazzvilágot.

Mint említettük egy kivétellel minden szám szerzője Masson, a „kakukktojás” kollektív improvizáció, amit négyen jegyeznek. A lemez jól mutatja a négyes minden tagjának már korábban is tapasztalható érdeklődését a legmodernebb jazz iránt. A szaxofonos zenekarvezető ezoterikus hangzásvilága kifejezetten az északi ECM sound-ot idézi: a Coltrane hatása alól kilépő, igen sajátos, félreismerhetetlen stílust. Érdekes, hogy ez – persze elsősorban Jan Garbarek interpretációjában – hallatlanul népszerű Magyarországon is, bár tartok tőle, hogy egyszerűen divat Garbarek kritikátlan imádata. Az legyen az én „gondom”, hogy ez a stílus nekem személy szerint sohasem volt túlságosan szimpatikus, miközben elismerem páratlan tudását, innovatív képességét.

Nos, a fentiekből adódik, hogy ez a lemez is elsősorban a tipikus ECM-hangzást kedvelők számára lehet igazán vonzó. A címadó szám ugyan a Reneszánsz néven fut, de a műfaj reneszánsza azért még várat magára, nem tudni, hogy lesz-e ilyen valaha is. Mindenesetre az album kitűnő kritikákat kapott, a Jazzwise egyenesen az év egyik kiemelkedő albumának tartja. Még két érdekességre is felhívnám a figyelmet. Az ECM albumok borítóján rendszerint modern fotók jelennek meg. Nos, ebben az esetben még a fotót is a lemez névadója készítette. A másik egy rövid információ a kísérő lapon, ami arra utal, hogy Masson szülővárosa, Genf támogatta a lemez megvalósítását. (Azért nem kísérő füzetet említek, mert – mint általában – az alapvető adatokon túl most sem közöl a kiadó semmi információt.)      

Nicolas Masson: Renaissance        ECM Records/Hangvető

• Tremolo
• Renaissance
• Anemona
• Tumbleweeds (Masson – Vallon – Moret – Friedli)
• Subversive Dreamers
• Forever Gone
• Practicing the Unknown
• Spirite
• Moving On
• Basel
• Langsam

Minden szám Nicolas Masson szerzeménye  (kivéve a 4.)

Közreműködnek:

Nicolas Masson   szoprán- és tenorszaxofon
Colin Vallon   zongora
Patrice Moret   nagybőgő
Lionel Friedli   dobok