Bolyki Barnabás generációjának egyik legkiválóbb zenésze, aki gimnáziumi tanulmányai után előbb a Bartók konzit végezte el, majd felvételt nyert a Zeneakadémia jazzének szakára. Ha jól számoljuk, öt év szakirányú képzés ez, mely akár próbára is tehetné a motiváltságot. Folyamatos inspirációra van szükség ahhoz, hogy a kíváncsiság, kísérletezőkedv, és főként a gyakorlás ne lankadjon - de ha valaki, akkor Barnabás átlagon felüli szorgalommal tanulta végig ezeket az éveket. Ezt, ha nem tudná hiteles forrásból ezen sorok írója, mindenképpen kiderült volna - hol máshol, mint a diplomakoncerten. Ott ugyanis olyan repertoárral állt színpadra és olyan felkészültséggel, hogy azt nem lehet szimplán tehetségből “lehozni”.
Bár a családi acappella-együttesről híres Bolyki nevet önmagában is garanciának gondolhatnánk, a befektetett munkát Barnabás nem spórolta meg. Koncertjét McCoy Tyner / Kurt Elling: My Love, Effendijével nyitotta. Barnabás hangszíne és hangfekvése meglehetős hasonlóságot mutat a kétszeres Grammy-díjas énekes-dalszerzőjével, talán ennek is köszönhető, hogy saját bevallása szerint is egyik kedvenc előadója Kurt Elling. Tökéletes nyitószám, erőteljes kezdés, a zenekar minden tagján érezhető, hogy közös akarattal indították el a koncertet: Péch Lóránt a zongoránál, Horváth Botond gitáron, Gyányi Tamás bőgőn és Arató Illés a doboknál mind azt üzenték játékukkal, mindannyian ugyanazért vannak itt.
Az egyes diplomazenekarok mint együtt muzsikáló kamaraformációk különböző szinteken valósították meg az összjátékot, az általam látott koncerteken kik jobban, kik kevésbé. Nagyszerű volt látni, hogy Barnabás és az őt kísérő zenekar tagjai teljes jelenléttel zenéltek a pillanatban, voltak jelen játékuknak és egymásnak, figyelmük nem osztódott, hanem megsokszorozódott minden egyes, közösen létrehozott harmóniában. Barnabás értőn vezette a csapatot éppúgy, ahogyan a konferálásaival a hallgatóságot is, egyre közelebb engedve minket annak a zenei világnak a megismeréséhez, melyet jazz-tanulmányai végén elénk tárt.
Carla Bley / Kurt Elling: Endless Lawns következett második számként, egyszerre erőteljes és érzékeny dallamvezetéssel. A történetmesélés, ami az Effendivel óriási dinamizmussal elindult, az Endless Lawns végtelen lankáin megpihenve visszatekint az ifjúság éveire. Merengő összegzés, melyből megtudjuk, minden megváltozott, de a csillagok fényébe vetett hitünk továbbvezethet a tökéletes szimmetriájú dallamok felé, melyek fény és szeretet nyelvén és hangnemében szólnak. Megindító pillanatok, erős folytatás ez a nyitószám után: meglepő, de jogos, hogy ennek a nagyszerű és igen fiatal énekesnek is van mire visszatekintenie, és ebbe megtisztelő, hogy ilyen őszintén bepillantást enged.
A két Kurt Elling-dal után Barnabás emeli a tétet. Már tudjuk, hogy elképesztő kvalitásokkkal rendelkező énekes, aki őrületes zeneiség mellett mély gondolatisággal, önreflektív érzékenységgel állítja össze diplomaműsorát. A következőkben ugyanis szerzőként is bemutatkozik. Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet című versének megzenésítését halljuk harmadikként. A vers irodalmi műfaja is filozófiai dal vagy modern dal - pontosan ez született belőle, illetve ez maradt Barnabás zenéjével is, látomásos, szimbolikus, mítoszi - letisztult és sallangtalan előadásmódban. A versben egyszerre megjelenő aggodalom és bizakodás, a személyes feladat keresése illetve énkeresés a világban és a világ aggasztó eseményei közepette gyönyörűen tetten érhető a zenében is. Az előadás egy pontján Barnabás a színpad középső teréből külső megfigyelői álláspontra helyezkedve szemléli a(z általa) teremtett (zenei) világot: teret engedve a hangszeres szólóknak és magára hagyva zenét, közönséget, hogy aztán újult erővel, hitvallásában megerősödve térjen vissza. Egy Németh László alkotta fogalom szerint Nagy László irodalmunk “bartóki” vonalát képviseli, azt a humanista szemléletű, tiszta szellemiségű költészetet, amely egyszerre ősi és modern, népdalian egyszerű és választékos, az egyes emberhez szóló és egyetemes. Barnabás zenéje érezhetően a versben gyökerezik, melyen keresztül kapaszkodókat keres és nyújt is mindannyiunknak. A Ki viszi át a Szerelmet megfogalmazza, hogy a művészet gyakorlása és az értékek továbbörökítése a legfontosabb feladat, akkor is, ha nem tudjuk, mivégre tesszük ezt, ha nem lehetünk biztosak abban, van-e mindennek értelme és találunk-e követőkre ebben.
Hangulatilag éles váltással Barnabás zene és szöveg tekintetében is saját szerzeménye következik, melynek munkacíme egy Liverpool - Everton focimeccs eredménye: LivEve20. A szöveg végül nem készült el, ez azonban mit sem vesz le a zenei élményből. Megtapasztalhatjuk egy világjáró vándor felszabadultságát a dallamvezetésben - a magam részéről őszintén bízom benne, hogy a munkacímtől nemsokára elemelkedve, szöveggel együtt is meghallgathatjuk, szavakkal is kifejezésre kerül-e mindaz, amit Barnabás a zenébe rejtett.
Barnabás biztos kézzel nyúlt szöveghez, hogy dallá varázsolja, a követlezőkben Julian Lage: Nocturne-jére illesztett szöveget, hogy diplomakoncertjének részeként köszönthessük az eredetileg jazzgitárra írt szerzeményt. Egyszerre könnyed, mégis statement-darab: a korábbi felhősebb gondolatok, az egyéni útkeresés egy nagyon is változó világban mind feloldódnak a Nocturne letisztult kérdés-válaszaiban. A diplomázó énekes szólistánk és az őt kísérő zenekar továbbra is teljes szimbiózisban él és alkot a színpadon: könnyebben lélegzős jelen pillanatot, derűsebbre festett jövőt vizionálva.
A koncert legnagyobb vállalása következik, a zárószám előtti csúcspont: egyszemélyes, a cappella előadás Johann Sebastian Bach d-moll hegedű partitájának első, Allemande tétele. A zenekar levonul a színpadról, egyedül marad Bolyki Barnabás, aki a Bolyki-féle vokális tradíció továbbvitelét már néhány éve a Jazzationben is kamatoztatja. Megejtő szépségű egyszálének-előadást hallhattunk - Barnabás megemlítette azt is, hogy barokk zenész édesapja, Bolyki András tanácsait is kikérte a darab hangszerszerű és korhű vokális megformálásában. Elképesztő, egyszerre feszült és oldott percek, tökéletes kidolgozottság, teljes eggyé válás Bach zenéjével és önazonos jelenlét saját művészetében. Ahogyan Abraham Maslow pszichológus megfogalmazza, ez itt vélhetőleg egy “peak experience”, azaz csúcsélmény, melyről azt tudjuk, hogy annak pillanataiban a fokozott tudatosság és mély, akár extatikus öröm találkozik. Ez a fajta, önmagunkkal és a világgal való egység-érzés, amely messze túlhaladja a hétköznapi élményeket, tartós pozitív hatást hagy maga után, és így esszenciálisan formálja a személyiséget. Akik ott ültünk aznap este, más emberekként léptünk ki a Budapest Jazz Club kapuján - de azt gyanítom, az előadás az előadó életében is fontos, személyiségformáló, megerősítő pillanat lehetett. Vastaps és ováció: a Bach előadását ezek követték, de evilági hívságokként a közelébe sem értek az iménti magasságoknak.
A zárószámra Hammer Gábor (trombita) és Nagy-Czirok Csaba (szaxofon) is csatlakozott a színpadra visszatérő kvintetthez, hogy Bolyki Barnabás BBBlues című kompozícióját a teljes felszabadultság örömmámorában elzenéljék. Nagyszerű emberek és nagyszerű zenészek a színpadon, csupa fiatal kiválóság, akik azért gyűltek össze ezen az estén, hogy - talán mostanra le merem írni - generációjuk legkiválóbb férfi jazzénekesének felnőtt-létbe lépő művészetét útjára bocsássák. Közösségi ünnep, és a hallgatóság részéről rajongással vegyes ámulat, hogy mindez mikor történt? Az öt év mely jazzénekórája hozta el a fordulópontot, ahonnantól biztosan tudható volt, hogy micsoda este elé nézünk majd egyszer?
Persze az egyetlen diplomakoncert-esténél sokkal fontosabbak a továbbiak, hogy merre kanyarodik tovább a művészi életút, mely már most tele van bölcsességgel, gondolattal, a technikailag tökéletes előadói kvalitásokon túl is. Ha nem is könnyű talán frissdiplomás művésznek lenni ma a világban, mégis, ahol ilyen zenészek teremnek, mint Bolyki Barnabás, ott minden okunk megvan rá, hogy - vele együtt! - a legnagyobb bizakodással nézzünk a jövőbe.
Budapest Jazz Club, 2025. június 4.
Fotók: Várallay Katus, Persa János
Kapcsolódó cikk: Ismeretlen ismerősök – A Jazz Tanszék diplomakoncert-fesztiválja
