Csak azokról a koncertekről írunk, amelyekre meghívást kaptunk. Így végül hat előadáson vettem részt. Emellett egy koncertre kolléganőm, Várallyay Katus látogatott el helyettem, mivel munkahelyi kötelezettségeim miatt nem tudtam jelen lenni.

Miután (legalább) három éve követem a diplomázók munkáját, a magas színvonalú előadások nem okoztak különösebb meglepetést. Ennek ellenére több alkalommal is rácsodálkoztam a produkciókra a három nap során. Örömmel tapasztaltam, hogy fél év alatt is képesek voltak a hallgatók fejlődni, és akadt olyan is, aki minden eddiginél jobb formáját hozta.
Gratulálok minden tanárnak, fellépőnek és diplomázónak a befektetett munkájához! Well done! További sok sikert kívánok!

A diplomakoncertek előtt a Jazz Tanszék vezetője, Bacsó Kristóf mondott köszöntőt, valamint néhány szót a fellépőkről. A kiváló hangért és fényért köszönet illeti Novák Marcit és Fűzfa Bencét, valamint természetesen a BJC-t a lehetőségért!

Horváth Szabolcs diplomakoncertje:

Horváth Szabolcs – zongora, Korbeli Ferenc – gitár, Vörös Zsolt – basszusgitár, Fazekas Tamás – dob

Szabolcs a tavalyi és idei év egyik kiemelkedő csillaga, akinek mindenhol elismerik a munkáját és a tehetségét. Ő kapta az első MagyarJazz díjat is. Nemcsak zongoristaként, hanem zeneszerzőként is magas színvonalon alkot. Ezúttal is két saját szerzeménye, a „Zuzmó” és a „Chili” hangzott el.
A diplomakoncertjén hozta a biztos tudását, ugyanakkor a Jazz Showcase fellépéséhez képest, amit megnyert a zenekarával, nem mutatott sok újdonságot. A második számnál már sejtettem, a harmadiknál pedig bizonyossá vált, hogy ugyanazt a műsort adja elő, mint februárban. Mivel tudom, hogy gazdag repertoárral rendelkezik, így kicsit csalódott voltam.

Műsor:

• Richard Rogers: My Favourite Things és Duke Jordan: Jordu
• Horváth Szabolcs: Chili
• Wayne Shorter: Footprints
• John Coltrane: Naima
• Horváth Szabolcs: Zuzmó

Bangó Adrienne, Horváth Balázs, Suke Sándor diplomakoncertje:
Bangó Adrienne – ének, Horváth Balázs – zongora, Suke Sándor – bőgő, Éles Máté – dob

Bangó Adrienne és Suke Sándor alapszakon, Horváth Balázs pedig mesterszakon diplomázott. Mindhárman versenygyőztes muzsikusok. Adrienn 2021-ben az év fiatal jazz-zenésze lett, majd a következő évben elnyerte a Müpa tehetségkutatójának közönségdíját.
Horváth Balázs 2022-ben és 2025-ben is különdíjat kapott a Müpa Showcase-en, 2022-ben Junior Prima-díjjal is elismerték.
Suke Sándor szintén az idei Müpa tehetségkutatójának különdíjasa volt a Horváth Balázs Quartettel.

Balázs és Sanyi rendszeresen lépnek fel különböző formációkban, különféle helyszíneken, de Adrienne-t ritkábban látom színpadon. Pedig tiszta, erőteljes hangja és kiemelkedő előadókészsége erre predesztinálná. A scattelése remek, a time-ja precíz. Az évek során egyre magabiztosabbá vált, mind hangilag, mind előadásmódjában.
Suke Sándornak játékmódjában kialakult egy sajátos stílus. Kíséretben megbízható, de szólóiban is figyelemre méltó. Az utolsó dal például egy virtuóz bőgőszólóval indult, ami külön élményt nyújtott.
Horváth Balázs mindannyiuk közül a legfoglalkoztatottabb zenész. Még ha akarnék sem tudnék róla rosszat írni, annyira sokrétű művésszé nőtte ki magát. Nem meglepő, hogy sok énekesnő választja őt, hiszen remek kísérő, nem tolakodó, de amikor teret engednek neki, akkor csodás improvizációval bizonyítja, hogy szólóban is kiemelkedő. Balázs, mint komponista is aktív, egy dalt és egy népdal-feldolgozást adtak elő tőle. Saját szerzeménye, a „Dance” slágergyanús.
Balázs és Adrienne duója tökéletes példája annak, milyen az, amikor igazi profik lépnek színpadra. A közönség elragadtatással hallgatta Legrand híres balladájának, a „The Summer Knows”-nak gyönyörű tolmácsolását.

A doboknál Éles Máté ült, aki még a Jazz Tanszéken tanul, de teljes értékű tagként csatlakozott a rendkívül színvonalas társasághoz. Bár ő nem diplomázott, azért azt hadd jegyezzem meg, hogy az évek alatt óriásit változott, sokkal finomabb lett a dobtechnikája.
A koncertjük jól felépített volt. A quartet, trió és duó felállások váltották egymást, változatos, dinamikus programot kínálva a közönségnek.

 Műsor: 

• Chick Corea: Bud Powell
• Horváth Balázs népdal feldolgozása: Akkor szép az erdő
• Samara Joy – Nostalgia
• Michel Legrand: The Summer Knows
• Horváth Balázs: Dance
• Michel Legrand: Papa, Can you hear me?
• Chick Corea: Humpty Dumpty
• Gene de Paul: You don't know what love is

Nagy-Czirok Csaba diplomakoncertje
Nagy-Czirok Csaba – szaxofonok, Horváth Botond – gitár, Barakonyi Brúnó – bőgő, Arató Illés – dob

Csaba három szaxofont sorakoztatott fel a színpad szélén: szoprán-, alt- és tenorszaxofont, többnyire az utóbbit használta. Ő is különdíjban részesült a Müpa tehetségkutatójában, a Hárs Róza zenekarral. Hozzá nem a könnyen befogadható jazz standardek világa áll közel, hanem főként a bebop és kortárs jazz jól ismert alakjainak szerzeményei. A dalokat érdekesen hangszerelték át. A zenekar segítette Csaba kiteljesedését hangszerén, így leginkább az ő szólói vitték előre az előadott műveket. Számomra a legtöbbet Dave Holland szerzeményében mutatta meg magából, és talán nem tévedek, ha Chris Pottert sejtem a példaképek között. Ebben a számban Barakonyi Brúnó szólója igazán emlékezetes volt.

Műsor:

• Patrick Bartley: These Blues
• Gadó Gábor: Cold Light of Dawn
• Chris Potter: The Wheel
• Ennio Morricone, Andrea Morricone: Cinema Paradiso
• Dave Holland: Finding the Light
• Pat Metheny: New Year

Molnár Alíz diplomakoncertje
Molnár Alíz – ének, Smith Timothy – zongora, Kálmánchelyi Levente – gitár, Pogány János – bőgő, Pálinkás Ákos – dob

Molnár Alíz volt az első, aki igazán megszólította a közönséget, és hosszan mesélt önmagáról, a dalokról, a koncert koncepciójáról is. Örültem, hogy már második vocalise darabot hallottam a diplomakoncertek során. Először Bangó Adreinne-től a Samara Joy: Nostalgia című dala hangzott el, majd Alíztól az Annie Ross: Twisted. A vocalise műfaj nem könnyű terep, amit alátámaszt az is, hogy rajtuk kívül csak kevesen vállalkoznak ilyesmire. Pocsai Krisztán és Kanizsa Ginán, aki már külön estet szentel nekik, nemigen énekli más énekesnő. ITT Márton Attila pontosan leírja, miért is jelent kihívást egy vocalise előadása. Kifejezetten tetszett a koncert felépítése és a dalok áthangszerelése. A repertoár nem csak népszerű, jól ismert jazz standerdekből állt, mégis ezek adták a műsora gerincét. Egyedül a zenekari szólókat hiányoltam. A kíséret ugyan végig ízléses és színvonalas volt, de jó lett volna, ha több teret kapnak az egyéni megszólalások. Azt gondolom, Alíz fejlődése volt a leglátványosabb az egyetemi évek alatt. Magabiztosabbá vált, aminek köszönhetően az intonációs problémák is eltűntek. Összességében rendkívül emlékezetes és tartalmas koncertet hallhattunk tőle.

 Műsor:

• Miles Davis: All Blues
• Annie Ross: Twisted
• Ella Fitzgerald: Blue Sky
• Romberg/Hammerstein: Softly, as in a morning sunrise
• Benny Golson: I remember Clifford
• Burt Bacharach: The look of love
• Chick Corea/Tony Cohan: High Wire

Tóth Dániel diplomakoncertje - mesterszak
Tóth Dániel – ének, Szabó Gergő – zongora, Dénes Ábel – bőgő, Szász-Zakariás Róbert – dob

Tóth Dániel mesterszakot végzett a Jazz Tanszéken, korábban Bécsben tanult. Ő azon kevés férfi jazzénekesek egyike, aki fantasztikusan tiszta hanggal rendelkezik, ráadásul scattelni is kiválóan tud. Egyedül a színpadi jelenlétével nem vagyok még mindig megbékélve. Talán a magabiztosság hiánya, de az energiák kevésbé jutnak át a közönséghez, nem tölti be a színpadot. Lehet, hogy egy bárszéken ülve természetesebb lenne számára az éneklés, vagy akár egy tánctanár is segíthetne a színpadi mozgás oldásában. De megoldás lehet, ha saját maga zongorázik. Dani hangja az első pillanatoktól fogva lenyűgöző. A koncert repertoárját kevésbé ismert darabok alkották, amit kifejezetten izgalmas választásnak tartok. Ráadásul egy saját kompozíció is felcsendült, amelyben nemcsak Dani, de kiváló zenésztársai is hosszabb szólókat játszhattak.

Műsor: 

• Charlie Parker: Donna Lee (Indiana)
• Alan Brandt-Bob Haymes: That’s all
• Cole Porter: I get a Kick out of you
• Antonio Carlos Jobim: Water of March
• Kenny Kirkland-Sting: Dienda
• Nick Drake: River man
• Tóth Dániel: The love like yours
• Eddie Jefferson: Moody's mood for love

Szabó Gergő diplomakoncertje - mesterszak
Szabó Gergő – zongora, Sárosi Áron – basszusgitár, Baranyai Bence – dob, Németh Bendegúz - gitár 

Szabó Gergő az előző koncerten, Tóth Dániel zenekarában nem igazán tudta megmutatni magát, de saját quartetjével lehengerlő produkciót adott elő. Gergővel korábban a tavalyi tehetségkutató különdíjával kapcsolatban készült hosszú interjú, amelyben a zenéje is elhangzik. Ezúttal azonban - a dobos kivételével - más zenésztársakkal állt színpadra. Már akkor is az egyik kedvencem volt, ha szerkesztőként ez nem elfogult, de a diplomakoncertjén újra rajongója lettem. Az idei csapatba egy pár éve végzett jazzgitárost is meghívott: Németh Bendegúzt, aki annakidején a rockos hangzású gitárjátékával hagyott bennem maradandó emléket a zeneakadémiai vizsgák alkalmával, de azóta nem hallottam róla. A diplomakoncerten kizárólag Szabó Gergő szerzeményei csendültek fel. Az előző koncert után átült a szintetizátor mögé, és azon játszott virtuóz szólókat. A műsor többféle felállásban - duóban, trióban és quartetben - szólalt meg. A modern, szintis hangzás még zongora-dob duó formációban is élvezhető volt, a gitár pedig különleges atmoszférát adott az egész koncertnek. Remek improvizációi voltak Bendegúznak, és nagyszerűen illeszkedtek Gergő kompozícióihoz. El tudom képzelni, hogy ez a zenekar például Paloznakon is komoly rajongótábort építene magának: jól illeszkednének az ottani, kevésbé jazzcentrikus hangvételbe is — miközben mégis igényes jazz-zene szólna. 

Műsor:

• Szabó Gergő: Normaly
• Szabó Gergő: Elektronic motorbreaks
• Szabó Gergő: Heavy weight
• Szabó Gergő: Palindrom
• Szabó Gergő: Mist
• Szabó Gergő: Meditation

Budapest Jazz Club, 2025. június 2-5.

 Fotók: Irk Réka, Sztraka Ferenc