Emlékeztetőül: az első lemezt Bill Frisell /1951/ (gitár) és Thomas Morgan /1961/ (bőgő) társaságában készítette Lloyd, aki a tenorszaxofon mellett altfuvolán is játszik. A második album Ocean címmel jelent meg és társai Gerald Clayton /1984/ (zongora) és Anthony Wilson /1968/ (gitár) voltak. A korábbi két hangszer mellett itt még altszaxofont is használt az idős mester. És íme, itt van a harmadik korong, gitáros ezen is szerepel, mégpedig napjaink egyik ünnepelt zenésze: Julian Lage /1987/, a harmadik személy pedig a tabla észak-indiai mestere Zakir Hussain /1961/, Lloyd pedig ezúttal hangszerszer-arzenálját még tárogatóval (!) és maracas-szal is bővítette. (Nálunk csak rumbatök néven emlegetik ezt az elsősorban a latin zenében használt csörgőt.)

Lloyd örökifjú voltát mutatja, hogy ezúttal is két – tőle fiatalabb – zenészt kért fel partneréül a lemez elkészítéséhez-, hiszen Lage mindössze 35 éves, míg Lloyd éppen nemzeti ünnepünkön, március 15-én volt 85, tehát éppen fél évszázaddal idősebb. Igaz, hogy Zakir „csak” 13 évvel fiatalabb Lloydnál, de évtizedek óta ismerik egymást, és ha egy „márkás” tablajátékost akart, akkor ki másra gondolhatott volna, mint Zakirra. (Már Lloyd 2004-ben felvett Sangam c. lemezén is együtt játszottak Eric Harland-el trióban). Lloyd felfedező kedvére jellemző, hogy Wild Man Dance c. lemezén Lukács Miklós is játszik, de további partnerei az utóbbi években ugyancsak fiatalok voltak: Reuben Rogers, Eric Harland, Greg Leisz, Sokratis Sinopoulos vagy Norah Jones! Nem is említve Dorothy Darr-t, aki lemezeinek producere, a triólemezek borítóinak alkotója és nem mellesleg a Mester felesége (életkora pontosan a fele Lloydénak).

Nagyon vártuk már a „záró” lemezt, az előzetes információkat már tavaly őszre ígérték. De a fontos, hogy végre feltűnt a mindig más színekkel nyomott azonos borító  (Dorothy festménye). A felvételek persze még a pandémia idején készültek, a belső fotón maszkban látható a három muzsikus.

Érdemes felidézni Lloyd mester „ajánlását”, amely mindhárom lemez belső borítóján egyöntetűen megtalálható: „A kezdetektől fogva nagy jelentőséget tulajdonítottak a számoknak – praktikus, hatékony, szeszélyes, filozofikus, misztikus, spirituális vonatkozásban… Pitagorász számára a 3-as jelentette a tökéletes számot, a harmóniát, a bölcsességet és az egyetértést jelentő számot. Ez volt még az idő száma is: a múlt, a jelen és a jövő –  a születés, az élet és a halál – a kezdet, a közép és a vég – tehát ez volt az isteni szám.”  (Nyilván a trió és a három album is ezzel van harmóniában.)  Lloyd művészetének ismerőit nem kell meggyőznöm arról, hogy milyen vonzódása van a spiritualitáshoz, és ez mind koncertjein, mind pedig lemezein tetten érhető. Hogy mekkora szükségünk van erre ebben az eszement mai világban, azt aligha kell bizonygatnom.

Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy hősünk hosszú pályafutása során mindig vonzódott gitárosok szerepeltetéséhez együtteseiben. Már az 1965-ben készített Of Course, Of Course c. kvartett lemezén (milyen öröm nekünk) Szabó Gábor gitározott, Ron Carter és Tony Williams társaságában!!! De hosszú éveken át játszott nála John Abercrombie, az utóbbi évek The Marvels nevű felállásában Bill Frisell, a steel gitáros Greg Leisz és a görög húros hangszer, a líra mestere Sokratis Sinopoulos. A három triólemez gitárosai pedig sorrendben Bill Frisell, Anthony Wilson és John Lage voltak!  Az utóbbi zseniális képességéről volt szerencsénk meggyőződni, hiszen már „élőben” is láthattuk a BJC-ben, szerepelt Lloyd 80. születésnapját ünneplő – 8: Kindred Spirits c. albumán és mi is elemeztük saját View with a Room c. lemezét  (Lemezajánló 2023. febr. 23.) Lage-re jellemző, hogy olyan dinamikával játszik, mint egy szaxofonos. Ráadásul éppen úgy, mint Lloyd oly’ mértékben nyitott, hogy az amerikai country- és hillbilly zene iránt is fogékony. (Visszautalva gondoljunk csak Lloyd legkorábbi lemezeire, amikor hawaii melódiát is műsorára tűzött, nem is említve a steel gitár alkalmazását a közelmúltban.) De Lage széleskörű érdeklődésére jellemzően, tanult Ravi Shankar rokonának Ali Akbar Khannak amerikai iskolájában is, akivel Zakir Hussain is sokszor játszott…  Nos, ezzel a kör bezárult, hiszen Lloyd és Lage nyitottsága a nyugati zenekultúrán túli világ felé ezen a korongon is találkozik Zakir Hussainnak a másik irányba mutató intenzív érdeklődésével. Őt sem kell bemutatni, hiszen meglehetősen sokszor láthattuk magyar színpadokon. Csak az utóbbi években történt fellépéseit említve: Zakir Hussain Rhythm Ensemble, Müpa 2018, Cross Currents Trio (Chris Potterrel és Dave Hollanddel), MoMKult 2019, vagy a legfrissebb: a Shakti „reinkarnációja” az Erkelben július 2-án. (Egyébként Zakir a John McLaughlinnal történt együttműködését zenei karrierje csúcsának nevezte, egyfajta zenei Nirvánaként értékelte.)

A lemezen elhangzó számok komponálásában testvériesen megosztozik a két rangidős: négyet Lloyd, hármat Zakir jegyez. Igaz, hogy mintha két lemez lenne: Zakir szerzeményeivel tipikus indiai zenét kapunk, amit csak fokoz a tablás éneke. De hogy a kooperáció se szenvedjen csorbát a Saraswati-ban (Zakir szerzeménye) Lloyd meseszép altfuvolája és Lage gitárja kíséri Zakir énekét, majd egy fuvolaszóló és gitárszóló hangzik el tablakísérettel (hogy a nyugati hallgató /pl. jómagam/ is otthon érezhesse magát… Végül is elmondható, hogy a három lemez közül ez utóbbi, ami leginkább a „world music” kategóriájába sorolható. Az egyes számokat elemezhetnénk, van tabla introval indított, fuvolával indított darab, gyönyörű tenor-, tárogató-, fuvola- és persze gitárszólók, de amit igazán sajnálni lehet, az a tételek rövid volta, így az említett remek szólók is igazán rövidek. (Mindez, sajnálatosan többé-kevésbé a másik két lemezre is vonatkozik.)

Mint a korábbi két „kötet” esetében, ezúttal is elolvashatjuk Stuart Nicholson „kimerítő” elemzését.  Ugyancsak szót érdemel a felvételek magas technikai színvonala is. A Chapel-t – a címmel szinkronban? – egy texasi kápolnában, az Ocean-t (no, nem a tengeren) a Santa Barbara-i Lobero színházban, a Sacred Thread-et pedig egy kaliforniai galériában rendezett mini-jazzfesztiválon rögzítették. Mindhárom „élő” felvétel, aminek semmi hallható „nyoma” nem észlelhető, mintha stúdiólemezek lennének. De a hallgatóság jelenléte akár még erre kialakított stúdióban is igen inspiráló lehet, ezt a Fekete erdei MPS kiadó gyakorlata már vagy félévszázada bizonyította. 

Charles Lloyd Sacred Thread Trio      Blue Note – Universal

1. Desolation Sound (Charles Lloyd)
2. Guman (Zakir Hussain)
3. Nachekita’s Lament  (Charles Lloyd)
4. Raraswati (Zakir Hussain)
5. Kuti (Zakir Hussain)
6. Tales of Rumi (Charles Lloyd)
7. The Blessing (Charles Lolyd)

Közreműködnek:

Charles Lloyd  -  tenorszaxofon, altfuvola, tárogató és maracas  (rumbatök)
Zakir Hussain  -  tabla, ütőhangszerek, ének
Julian Lage  -   gitár