Az, hogy vannak még ”fehér foltok” a magyar jazz történetében, nem kétséges. Erre nem is lehetne jobb bizonyíték - de van még más is a tarsolyban - mint Nagy Szabina szeptember 30-án elhangzott „A katona, a professzor és a jazz” című előadása. Érdemes hát pár perc időt szánni Vannay János és a jazz kapcsolatára, ha már Gonda János, Simon Géza Gábor, Jávorszky Béla Szilárd is foglalkozott a Nagykanizsai Városi Zeneiskola első igazgatójával, az első komolyan vehető jazz-szakcikk írójával. Külön kiemelném még Zipernovszky Kornél rá vonatkozó írásait és tudományos munkáit.

Amennyiben továbbra is érdektelenség és az ellenszél jellemzi a város hozzáállását, akkor vagy megszűnik vagy elköltözik a jazzfesztivál. Arról, hogy a sikeres, magas kultúrát képviselő fesztiválra miért nincs szüksége egy kulturális élettel alig rendelkező városnak, majd a beszámoló végén visszatérek.

Aki ismeri a kaleidoszkópot annak nem újdonság, hogy egy kukucskálóba nézve végtelen sok képet láthatunk ezzel az optikai játékkal. A színes, varázslatos világot most a The Riverwalk Jazz Band koncertjén keresztül élvezhettük Nagykanizsán a Honvéd Kaszinó tükörtermében. Szeptember 20-án a magyar és amerikai zenészekből álló alkalmi formáció Nagykanizsáról New Orleans irányába invitált bennünket egy könnyű, de üzeneteiben mély gondolatokat hordozó zenés sétára.

Az időjárás igazán kegyeibe fogadta a X+1. AVL-Érdi Jazz Fesztivál szombat esti programjára érkező, népes közönséget. A késő délutáni kezdéskor kellemes, nyárvégi meleg fogadta az érkezőket, a büfében ennek megfelelően jól fogyott a csapolt sör, a frissítők és a finom falatok is. A helyszín festői: a Magyar Földrajzi Múzeum klasszicista épületének gyönyörű parkjában álló, egykori kocsiszín félig nyitott épülete már több éve ideális otthona a fesztiválnak.