Wayne Shorter számtalan kiváló lemeze közül egyik kedvencem a „Without a Net” c. album, amelynek címe nem az egyik számtól kapta az elnevezését. Ezen a korongon a jazztörténet egyik legnagyobb szaxofonművészével az a trió szerepel, amely húsz éven át játszott vele. Szándékosan nem kíséretről beszélek, mert elképesztő kreativitással vettek részt a művészi munkában. Ők látogattak el hozzánk a napokban, és az elhunyt Mestert sem akárki helyettesítette.

Miben más egy jazzkoncert, ha nők zenélnek? Erre ritkán kapunk választ, mert alig adódik alkalom arra, hogy halljunk női zenészeket jazzt játszani. Egyáltalán kell-e megkülönböztetni a játékukat?

Elég ritkán jutok el - szolnoki lakcímemről - Válik László koncertjeire; legutóbb 2012-ben a Mediawave komáromi eseményén láttam őt élőben. Azóta beszereztem tőlük egy vinilt (már a fenti néven), és kíváncsian vártam a következőt. Nem csalódtam.

Állok a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ lépcsőjén. Arra várok, hogy valakinek feltehessek egy kérdést. Szerencsére jön József, aki maga is nagy zenebarát. Feltehetnék egy kérdést? Ember! Most jövők a Kanizsa Big Band koncertjéről – förmed rám József, majd hangosan felröhög. Milyen volt? Ó, hát a Béla –Vámos Béla a Kanizsa Big Band vezetője - a szerk. – egy nagy varázsló, a zenekar és a koncert pedig szuper volt! Ez a párbeszéd persze fiktív, de akár meg is történhetett volna március 22-én a Kanizsa Big Band 20 éves jubileumi koncertje után. Ezen az esten a változó felállásban, jelenlegi és a régi tagok játszottak. Az estre két kiváló zenészt Berdisz Tamást (dob) és Elek Istvánt (szaxofon) hívták meg.