A pandémia ezeket a művészeket érinti legérzékenyebben, hiszen számukra a szabad döntés, a mozgás, a választás lehetősége a létforma. Nem véletlenül láttunk olyasmit tőlük, ami előtte soha. Az otthoni koncertek intimitásuk és személyességük miatt igazán élményszámba mentek. John McLaughlin nappalija közepén egy szál akusztikus gitárral, amint türelemre inti, a helyzet elfogadására bíztatja a nézőt. Norah Jones, amint gitáron elkezd egy számot, aztán félbeszakítva átvált inkább egy viharvert zongorára, mert az jobban passzol a dalhoz. Színpadokon, stadionokban látott sztárok jelentek meg ilyen felvételekkel a megosztókon. (Németh Feri pedig komplett oktatósorozatot rögtönzött „jó dolgában”). Ebben a helyzetben a szakírónak is jobb bölcsnek, mint okosnak lennie. Nem kell bizonyítania felkészültségét adatok halmazával. Inkább rá kell éreznie, miért készítette el a lemezt a művész. A bölcs szeret hallgatni, arra kíváncsi inkább, a másik mit értett meg és mit tart fontosnak a világból.
Ebben a szellemben kerüljön a lemez a lejátszóra. Elvégre vitán felül a kortárs jazz öt legjobb zongoristája egyikének szólóanyagáról van szó. Évek óta New York és Amszterdam között ingázik holland származású feleségével és családjával. Most a holland városban „ragadt”, és itt rögzítette azon frissiben ezt az anyagot a Night Dreamer stúdióban. Egy érzékeny művész reakciója egy soha nem volt helyzetre. Brad Mehldau „Suite: April 2020”-je rövid tételek, közjátékok, hangulatok sorozata. Mint mikor a festő pár színes vonallal vázolja fel az aktuális hangulatát a vászonra. Vagy piramisépítők kőbe vésik tapasztalataikat az utókornak. Bravúros miniatűrök. Minden saját kompozíció, nem is lehet ez másként, hiszen meglehetősen személyes vallomások ezek.
Aki elkezdi hallgatni az A oldal rövid melankolikus kompozícióit a Waking up-tól a Keeping distance-ig, a Waitingig, olyan érzése támadhat, mintha szemtanúja lenne annak, hogy Bach leteszi pianínójára reggeli teáját, és a kert fáit szemlélve játszani kezd a billentyűkön. Mehldau könnyedén lép át műfaji határokat, a klasszikus zene és a jazz nála édes testvérek ezekben a miniatűrökben, arra van szüksége, ami az adott hangulatot jobban tükrözi. De ott van vidám ellenpontként az „in the kitchen” és a végén a „family harmony” és a „lullaby”, a bölcs rezignáció zenéje, a kényszer szülte bezártság jó oldala, hiszen valószínűleg évek óta annyi időt nem tudtak egymásnak szentelni.
A B oldal végére a suite témáira és hangulataira rímelő három dal feldolgozását tették fel. Neil Young kompozíciója érzékeny interpretációt kapott, Billy Joel „New York State of Mind”-ját ilyen intenzív érzelmekkel még senki nem játszotta el, az biztos. A végére Jerome Kern kompozíciója került, bravúros kortárs impresszionista jazz.
Tessék kényelmes fotelt keresni, az asztal sarkára tegyünk egy finom teát, aztán indulhat a zene.
Kiadó: Nonesuch – 75597919455
Formátum: Vinyl
Megjelenés: 2020. június 12.
A lista:
A1 I. waking up 1:14
A2 II. stepping outside 2:18
A3 III. keeping distance 2:52
A4 IV. stopping, listening: hearing 1:56
A5 V. remembering before all this 3:39
A6 VI. uncertainty 1:51
B1 VII. – the day moves by 1:57
B2 VIII. yearning 3:31
B3 IX. waiting 3:14
B4 X. in the kitchen 2:58
B5 XI. family harmony 2:54
B6 XII. lullaby 3:13
B7 Don’t Let It Bring You Down 2:06
B8 New York State of Mind 3:06
B9 Look for the Silver Lining 3:31