fbpx

Friends Big Band - 25 (Győr)

2023. január 09.

Az 1998-ban alakult győri zenekar idén ünnepli negyedszázados fennállását. Az interjúból kiderül, hogyan motiválta egy volt tanítvány a győri zenekar megalapítását. Van-e hasonlóság egy big band és egy kórus vezetése között? Az is szóba kerül, a karrierépítésben lehet-e szerepe annak, ha egy karmester szeret táncolni? Csorba Jánossal a zenekar alapító karmesterével Iván Csaba beszélgetett.

  • Iván Csaba / Jazz.hu: Milyen zenei előélet kell ahhoz, hogy valakiben felmerüljön, hogy big bandet alakít Győrben?
  • Csorba János: Azt hiszem, hogy bármelyik hangszeren való jártasság, ami egy big bandben szerepel, valójában már elég ehhez. Én a trombitát választottam az általános iskola 3. osztályában, szüleim nem kis meglepetésére. A választás eredményeképp, meg a fúvós muzsika iránt szerelem következményeként, egy év múlva már a celldömölki fúvószenekarban játszhattam. Majd Veszprémbe kerültem konziba, ahol a MH Légierő Zenekar rendszeresen térzenét adott, Katona János őrnagy úr vezetésével. Ez volt az első személyes impulzus, amikor megfogalmazódott bennem a terv, hogy egy ilyen zenekarban szeretnék játszani. Győrben a Zeneművészeti Főiskolán végeztem, trombita tanári és általános iskolai ének- és zeneiskolai szolfézs tanári diplomát szereztem.

 

  • Iván Csaba / Jazz.hu: A big band tekinthető hangszerekből álló rendhagyó kórusnak is akár, ami feltételez egy zeneelméleti jártasságot. Ez is ebből az időszakból származik?
  • Csorba János: Mindig is érdekelt a zene „elméleti” része, és szerencsére olyan kiváló tanárok tanítottak a konziban, mint Frank Oszkár tanár úr. Valóban, a karvezetés (és az éneklés) idővel a szívem csücske lett. Sok mindent kipróbáltam, ami mind kellett ahhoz, hogy most a big bandről beszélgessünk. A fősikola után tanítottam szolfézst és rezeseket, az Egyházmegyei Kántorképző Tanfolyamon zeneelméletet 22 évig, miközben 18 évet énekeltem a Palestrina Kórusban. Csornán a zeneiskola vonószenekarát vezettem, és a Bárdos Kórus karnagya lettem, mellette elvégeztem a Zeneakadémia Középiskolai Ének- és karvezetés szakát, így kerültem aztán ének tanárként és kórusvezetőként a Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnáziumba.

 

  • ICs / Jazz.hu: Egy klasszikus zenei végzettség, tanárság, kórusmuzsikában való jártasság mellett honnan jött a jazz iránti érdeklődés?
  • CsJ: A „könnyű zene” – ami szerintem eleve rossz meghatározás – engem a kezdetektől fogva érdekelt. A fúvósmuzsikában a polkák, indulók mellett mindig szerepeltek a pop, rock, jazz számok fúvószenekari átiratai. Itt találhatók a gyökerek. Konzis koromban is éppúgy hallgattam klasszikus és könnyű zenét. Először a zeneileg igényes Earth, Wind and Fire, Mezzoforte, Chicago, Level 42, Spiro Gyra, Take 6 volt a meghatározó. Aztán egyszer a kezembe akadt egy Duke Ellington lemez, és úgy éreztem, megérkeztem. A jazz-zene ezen ága rögtön megfogott a komplexitásával. A hangszersorok egyedül is megállják a helyüket, de együtt valami olyan hangzás születik meg, amit máshol nem találtam. Azt is csodáltam bennük, hogy a szólisták bármilyen egyediek és önállóak hangban, amikor visszaülnek, ez azonnal eltűnik, és nagyon alázatosan visszasimulnak a sor hangzásába.

 

  • ICs / Jazz.hu: Volt zenész, akadt koncert, ami különösen inspirált?
  • CsJ: Hosszú a sor. Az első meghatározó trombitahang gyermekkorom magyar kiválósága, Zsoldos Imre volt. Aztán Maurice André-t hallgattam sokat. Amikor már a big band volt az első, akkor Doc Severinsen, Arturo Sandoval, Duke Ellington, Count Basie, George Benson lett a megunhatatlan. De nagy kedvencem volt az énekesek közül Nat King Cole és Natalie Cole, Dean Martin, Paul Anka, és őket mindig kiváló zenekarok kísérték.

 

  • ICs / Jazz.hu: Hogy lett ebből big band?
  • CsJ: 1997-ben megkért egy trombitás növendékem, hogy menjek el kisegíteni Kapuvárra, ahol ő és a testvére vezetésével elindítottak egy big bandet. Ez adta a lökést, hogy elkezdjen újra foglalkoztatni egy zenekar megszervezésének ötlete. Nagy feladat volt ez akkor is - de a város fúvószenei élete és a zenésztársak ismerete sokat segített: 1998 októberében megalakult a zenekar és elkezdtünk dolgozni. Mindegyikünk szerette ezt a műfajt, de nem tudtuk. Tanultunk. A nagyoktól hallgattunk sok zenét, idővel felvettem a kapcsolatot a BJO-val, kurzusra hívtam őket. Az eltelt 25 évben sok mindent kipróbáltunk, jó koncertek vannak mögöttünk neves vendégekkel.

 

  • ICs / Jazz.hu: Induljunk ki abból az alapvetésből, hogy kis gyerek kis gond, nagy big band meg nagy. Mennyire helytálló ez a felvezetés?
  • CsJ: Igen is, meg nem is. Amikor 1998-ban megalakultunk, mind a három fúvós sorból hiányzott egy-egy ember, vagyis egy szólam. Ettől persze még megszólalt a zenekar. A tagok nagyobb része nem hivatásos zenész volt, hanem tehetséges „amatőr”. De ezt én nem negatív jelentésben használom. A koncertek bevételeit közmegegyezéssel inkább mindig befektettük a zenekar hangszerállományába és megjelenésébe. Így aztán az évek folyamán feltöltődtek a sorok, vettünk egy bariton szaxofont, lettek énekeseink, és mára már többnyire végzett zenészek ülnek a zenekarban. Két év után vettük fel a Friends nevet, ami nem véletlen, mert úgy éreztük, ez határozza meg legjobban az együtt muzsikálásunkat.

 

  • ICs / Jazz.hu: Egy nagyvárosban összerakni a mozaikokat és 25 évig mozgásban tartani egy big bandet komoly fegyvertény. Mennyire cserélődött a tagság? Maradt még rajtad kívül alapító tag?
  • CsJ: Az alapító tagok közül már csak egyedül vagyok, az utánam következő 23 éves múlttal rendelkezik. Az, hogy együtt vagyunk, igazolja a névválasztásunk helyességét. Meg persze annak is szerepe van ebben, hogy „amatőrök” vagyunk abban az értelemben, hogy nem ebből élünk.

 

  • ICs / Jazz.hu: Az új tagok kiválasztásához nyilván szemmel kell tartani a város zenei életét. A fiatalok preferenciái ma nagyon mások. Mivel lehet meggyőzni őket, hogy csatlakozzanak?
  • CsJ: Szerencsére ez 25 éve jól működik, ma már adott szintű hangszertudás alatt nem lehet beülni hozzánk. Látok tehetséges fiatalokat, őket igyekszem terelgetni, bevonzani hozzánk. Többek mentek jazz-zenei pályára, ami nagy öröm! Az utánpótlás megoldása azonban valóban egyre nehezebb. A fiatalok már másként állnak a dolgokhoz, kevesebb „fanatikus” van köztük.

 

  • ICs / Jazz.hu: Egy big band esetében az állandó próbalehetőség nyilván sarkalatos kérdés, mert ez nem egy „garázszenekar”, nem tud egy nappaliban gyakorolni. Erre hogy sikerült megoldást találnotok?
  • CsJ: Hamar kialakult egy állandó közönségünk Győrben, jöttek a meghívások a rendezvényekre és kialakult a saját szervezésű koncertek gyakorlata is. A hosszú távú működés legérzékenyebb pontja valóban a próbaterem kérdése egy ekkora zenekar esetében. Sajnos ez elég hektikusan alakult a 25 év alatt. Kezdetben volt pár jó évünk, aztán egy szinte teljesen alkalmatlan helyre szorultunk, ami nagyon megnehezítette a munkát. Majd adódott egy a szakmai munka, fejlődésünk szempontjából ideális hely, a magunk urai voltunk, bármikor mehettünk. Mára ez megszűnt, egy művelődési házban kaptunk helyet, ott zajlanak a próbák. Most azonban ez múlt idő, szeptember közepe óta nem tudunk próbálni, mert az energiaügyi korlátozások miatt bezárták a házat. Hát, nem egyszerű az élet így, mert számomra a kulcsszó a tagság és a próba vonatkozásában is az állandóság. Ez biztosítja a szükséges összeszokottságot, ami egy ilyen formáció esetén nagyon fontos. 25 év sok mindenre megtanított.

 

  • ICs / Jazz.hu: Az évforduló alkalom egy kis visszaemlékezésre is. Melyek voltak a Friends legemlékezetesebb fellépései?
  • CsJ: Az első ilyen alkalom a 10 éves koncertünk volt. Meghívtam Malek Andreát, akivel azóta is többször adtunk sikeres koncertet. Többek közt egy egész estés Natalie Cole emlékestet, ahol vonóskarral kiegészülve álltunk színpadra. Innentől kezdve egyre több vendéggel tudtunk dolgozni. Remélem, nem hagyok ki senkit! Többször volt vendégünk Micheller Myrtill, Mihályi Réka, Gájer Bálint, fellépett velünk Tóth Vera, Szulák Andrea, Szolnoki Péter, Ferenczi György, Nyári Károly, Abebe Dániel Bebe, Mujahid Zoltán és a Vintage Dolls. Rendszeresen jártunk az országos big band találkozókra, ahol 2008-ban „A” kategóriában Ezüst minősítést kaptunk. 2012 májusában a lengyelországi Nowy Tomisl-ben megrendezett XVII. Big Band Fesztiválról pedig a fesztivál különdíjával és a legjobb énekesnek járó díjjal tértünk haza.
    2012-ben álmodtam egy nagyot, és megtanultuk Duke Ellington Sacred Concert-jét, amiben kórus is szerepel szoprán szólistával. Az előadáson a közel 50 fős Richter János Vegyeskar állt velünk színpadra, és Micheller Myrtill káprázatosan énekelte el a nagyon nehéz szólamát! Ez a mű aztán megmaradt kedvencnek, mert 10 év elteltével, 2022 áprilisában ismét elővettünk belőle tételeket, amikor a németországi Chit Chat Company és a franciaországi Couleur Jazz volt a vendégünk.

 

  • ICs / Jazz.hu: Eljött a kegyelmi pillanat, a zenei világok szintézisét sikerült megteremteni. Mellette pedig végig ott volt a jazz „táncolható” vonulata, ami nyilván szélesebb közönség érdeklődésére számíthatott. Tudatosan lett ez a koncepció kitalálva?
  • CsJ: A kezdetekkor még azt hiszem, hogy nem. Magam elég táncoslábú vagyok, de ez csak jóval később kötődött össze a zenekarral. Én voltam az oka ennek is, mert tanulni kezdtem swinget táncolni. Csak idő kérdése volt, hogy lehet ezt a zenekar életében „hasznosítani”. A swing és a tánc együtt élt, hát mi is összekötöttük. 2018-ban létrehoztuk a Friends Dance Party-t, ami rövid létezése idején nagyon sikeresnek bizonyult, de a Covid megjelenése véget vetett ennek a remek kezdeményezésnek is. De bármikor újrakezdenénk.

 

  • ICs / Jazz.hu: Kicsit hadd nézzünk be a kulisszák mögé! Ha a megfogalmazott hipotézisem - hogy ami a kórusban az az emberi hang, az a big bandben a hangszer - helytálló, akkor a kórusvezetés és a big band irányításában vannak közös vonások. Valóban van hasonlóság?
  • CsJ: Határozottan igen. Igaz, hogy a big band vezénylés talán nem igényel olyan technikai tudást, precizitást a vezénylőtől, mint egy kórus, és nincs is olyan múltja, de van létjogosultsága. A lényeg, hogy a vezénylő hallgassa az együttesét, és reagáljon a hangzásra. A koncerteken főleg az arányok koordinálását tartom fontosnak. A zenei anyagot a próbákon megtanulja mindenki, együvé válik velünk, abba ilyenkor már nem kell belenyúlni. Az improvizációk sorrendjét is megbeszéljük, épp csak jelezni kell a társaknak. Tapasztalatom az, hogy a jelenlétem biztonságot ad a kollégáknak. Nélkülem is kiválóan muzsikálnak, ki is szoktam jönni a szólók alatt vagy ráadás számok közben középről, hisz nem én vagyok a fontos. Ez egy show, egy kicsit mókamesternek is kell lenni, kapcsolatot kell teremteni a közönség és a zenekar között.

 

  • ICs / Jazz.hu: Még egy fontos témát érintenünk kell, a big band esetében ez talán a legsarkalatosabb kérdés: mi szerepeljen a műsorban? Mekkora a játszható repertoár pontosan, és hogy történik ennek kialakítása? Egyéni felelősséged, vagy a „kerekasztal lovagjai”, a zenészek is hoznak ötleteket, javaslatokat?
  • CsJ: Jelenleg több mint 150 szám van a mappáinkban, amikből úgy 120 számot két próbai „átjátszás” után koncertképessé tudunk tenni. A repertoár kialakítása első sorban az én feladatom, de több szám került be a mappákba, amit a tagok ajánlottak. Hadd legyek őszinte, a folyamat azért nem olyan egyszerű. Természetesen sok zenét kell hallgatni, amiből először is kiválogatom azokat, amik az adott koncepcióhoz és a zenekar szintjéhez megfelelőek. Néha választok nehezebb darabot is, ez biztosítja a fejlődést. Ha a koncepció kész, akkor kottát kell keresni. Hála Istennek, elég nagy kottatárral büszkélkedhetek magam is, de a zenekar is elég sok hivatalosan megvásárolt kottába ruházott már be. A nyomtatás után kezdődhetnek a próbák. Vannak koncertjeink, melyek egy koncepcióra épülnek, mint a már említett Sacred Concert, Natalie Cole emlékest vagy Nyári Károly Sinatra estje, máskor egyszerűen csak a változatosság a cél. Ebben a változatban lennie kell swingnek, latinnak, régi és új hangszerelésnek, énekes számnak, jazz-rocknak, musical betétnek, széles skáláról tudunk válogatni. Szerencsések vagyunk, hogy több énekesünk van, így a spektrumunk elég változatos. A hangszerelés és komponálás megint más kérdés. Ha a tudás adott, akkor is meglehetősen időigényes, néha azért megpróbálkozom vele. Sokat tanultam Friedrich Karcsitól, és sikerült is pár jó számot összehoznom, de nem érzem profinak magam, így egyre kevesebbet próbálkozom. Meg kell említenem viszont Bencsik Marcellt - aki tanítványomként került be zongoristaként a zenekarba -, amúgy zeneszerzést végzett a Zeneakadémián, és a 20 éves jubileumra készített egy kiváló nyitányt, és pár magyar dalt is az ő hangszerelésében játszottunk.

 

  • ICs / Jazz.hu: Létezik archívum a fellépésekről?
  • CsJ: A nagykoncertjeinket mindig igyekeztünk megörökíteni DVD formátumban. Készítettünk négy CD-t is, ezek még a hőskorban születtek. Azóta a CD kiment a divatból, sok a jó kamera a telefonokban… A régóta működő honlapunkon találhatóak hangfelvételek, videók, fotók a fellépéseinkről. Van Facebook oldalunk is, ott tartjuk a kapcsolatot a közönségünkkel.  

 

  • ICs / Jazz.hu: Beszéljünk még a következő huszonöt évről! Milyen új tervek születtek, ami még megvalósítási stádiumban van?
  • CsJ: A terveinket most elsősorban a próbalehetőség befolyásolja. Több éve dédelgetett ötlet például az egy kicsit kortárs, egy kicsit klasszikus koncert. Volt főiskolai barátommal, Rigó Sándorral is - aki most a Bécsi Zeneakadémia szaxofon professzora- készülünk egy koncertre. Az egyik mű valószínűleg ősbemutató lesz. Tervbe van egy komplett klasszikus szvit Ellingon-os átirata, és a legfontosabb: a 25 éves jubileumi koncert. A vendégek jelezték, örömmel jönnének együtt muzsikálni velünk, ami nagy elismerés! Szeretném, ha erre a régi tagok ismét eljönnének hasonlóan a 20 éves koncerthez. Egy ilyen műsorhoz két dolog szükséges. A problémásabb –ami nem rajtunk múlik – a finanszírozás - hiszen itt hatszámjegyű összegről beszélünk. A másik – a mi részünkről – adott 25 év után is: a lendület, a jazz-zene, a big band muzsika szeretete!

 

 

 

Fotó: Friends Big Band archívum

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005