Délután négy óra többnyire nem a művészetek befogadására legalkalmasabb időpont, de Gyémánt Bálint szerzeménye, az elsőként játszott „Indigó”, meghozta az esti koncertek a hangulatát. Két Oláh Krisztián kompozíció, az idén megjelent „Crescendo” című lemezén található „Farewell” és a „Peaceful” között egy Pat Metheny feldolgozás, a „Question and Answer” is elhangzott, a külvilág megszűnt, ámulat, mindenki átadta magát a két zseniálisan játszó muzsikus zenéjének. A 40 percbe még egy standard, Harry Warren musicalfilmhez írt dala, a „There Will Never Be Another You” is befért, és a végén mindketten boldogan fogadhatták a közönség ütemes tapsát.  

Az előző napokon megszokott és megcsodált gyors átállás után, az Oláh Dezső Trió pontban délután ötkor el is kezdhette koncertjét. A szokásos felállásban egy változás történt, a zongorista zenekarvezető, Oláh Dezső és a névrokon bőgős Oláh Péter mellett ezúttal Kőfalvi Csaba dobolt az igazoltan távollévő Lakatos Pecek Andrást helyettesítve.

A 2017-ben megjelent, hét tételből álló „Intermezzo” című lemezükről játszották el az első négyet. Előtte a magát jazzt is játszó zongoraművésznek és zeneszerzőnek aposztrofáló Oláh Dezső pár mondatban összefoglalta a napról-napra zajló életünk küzdelmei út és kiútkeresések közötti rövid pihenőket, és az új kihívások előtti felkészülési periódust boncolgató műve zenében megfogalmazott gondolatait. Óráink nagy részét azzal töltjük, hogy vágyainkat, céljainkat elérjük, de a végcél felé vezető úton rengeteg állomás követi sorban egymást. Ezeket kötik össze az intermezzók, a közjátékok, amikor még nem tudjuk, hogyan, mikor, miért, kivel utazunk majd tovább. Talán ekkor élünk igazán? Állunk a válaszút előtt, és ilyenkor van lehetőségünk gondolkodni, körbenézni. Megélni az adott pillanatot. Hogyan menjünk tovább az úton? Nem tudjuk, csupán megpróbáljuk átvezetni a hétfőt a keddre és így tovább, a hét utolsó napjáig. Minden nap lezárásában ott rejtezik a következő nap fénye, lehetősége – ahogyan a hétfőben a kedd, majd abban a szerda.

A negyvenpercnyi műsoridőbe hétfőtől péntekig jutottunk el, de a hétvégi közjátékok felidézése nélkül is csodálatos élményt kaptunk. A kortárs zene és a jazz határán mozgó „Intermezzo” üzenete elért a közönséghez, a dallam gazdag zene befogadásra talált, ebben komoly szerepe volt Dezső alkotótársainak, a bőgős Oláh Péternek és a dobos Kőfalvi Csabának.

A koncertek folytatódtak, óránkénti váltásban az Afium trió, az olasz Mario Mariani és Daniela Spalletta, az Amoeba és végül este kilenckor a Kinetic Erotic lépett fel. Ahogy az előző napokon, a jazz szinte valamennyi stílusa, az ismert és a most induló formációk, szólók, duók, triók egyaránt szerepeltek a programban.

 New Orleans egyik legrégebbi városrésze a mai napig is az afro-amerikai és kreol kultúra központjának számító Tremé, ahol a több dalban is megénekelt Congo Square található. Innen, a különböző kultúrák olvasztótégelyében alakult ki és indult hódító útjára a számos kifejezési módban mindig megújuló zene, amit úgy hívunk, jazz. A zene, amely nemcsak a város, hanem az egész világ kulturális örökségének szerves eleme lett. A Józsefváros fővárosunk egyik legrégebbi városrésze a 18. század második felétől több nyelvet és kultúrát magába olvasztva, a később idetelepült zsidókat és romákat befogadva épült tovább. A történelmében, hagyományaiban és kultúrájában sokszínű kerületben egész zenészgenerációk nőttek fel, és vitték hazánk jó hírét szerte a világban. Ami New Orleansnak a Tremé és a Congo Square, az Józsefvárosnak a Magdolna negyed és a Mátyás tér. Józsefváros 2021-ben hívta életre ezt a többnapos kerületi jazzfesztivált, amely tisztelgés a műfaj helyi hagyományai előtt és egyben lehetőség arra, hogy a jelen és a jövő jazz-zenészeit is a lehető legtöbben megismerjék. A Rákóczi tér is ideális helyszínnek bizonyult, a város több pontjáról könnyen megközelíthető, és a koncertekhez szükséges infrastruktúra is rendelkezésre állt. A programok gördülékenyen követték egymást, köszönet az önkormányzatnak, a szervezőknek, Egyed Erikának és Záhonyi Enikőnek, és természetesen a technikusi csapatnak!

Pikó András polgármester gondolataival egyetértve, az együttlétre, a harmóniára, a közös élményre, a zene által a határtalanság megtapasztalására mind nagyobb szükségünk van! Nos, ezen a fesztiválon mindezt megkaptuk, itt senki sem volt idegen, csak aki az akart lenni.

Bízzunk benne, jövőre is együtt ünnepelhetjük a jazzt és Józsefvárost!

Rákóczi tér, 2022. szeptember 18.

Fotó: Somogyvári Péter

Józsefvárosi Jazzfesztivál - 1. nap     - 2. nap      - 3. nap