Tóth Viktor tavaly szeptemberben fellépőként és zsűritagként vett részt és írt is a MagyarJazzre az ott töltött időről. Idén, mint zsűritag jutott el a jazzfesztiválra, köszönhetően a Waclaw Felczak Alapítvány támogatásának.
Lengyelország legnagyobb múltú jazzfesztiválja idén már az 58. évét tapossa. Ami különbség volt a tavalyitól, hogy a sok online is követhető közvetítés elmaradt sajnos. Tóth Viktortól viszont remélhetőleg betekintést kapunk ebbe a híres fesztiválba. Utána Viktor a további terveiről is fog beszélni.
Irk Réka/Jazz.hu: Hogyan képzeljük el a fesztivált? Egésznapos a rendezvény vagy csak az esti órákban vannak események?
Tóth Viktor: Ez az egyik legkomolyabb fesztivál, ahol valaha jártam. Az Umbria Jazzhez, a New Orleans Jazzfesztiválhoz vagy a Rochester Jazz Feszthez hasonlítanám. 3 különböző helyszínen folynak az események. A Vertigo jazzklub ad helyet a jazz versenynek, ahol délután 2-től Jeremy Pelt és Darek Oles társaságában mint zsűri - hallgattuk a versenyzőket. A fő színhely a Capitol színház nagyterme, a Late night session koncert és az azt követő jam session ugyancsak a Vertigoban kap helyet.
Irk Réka/Jazz.hu: Mondj néhány szót a lengyel jazz helyzetéről, ami nagyon más, mint az itteni állapot, egyrészt a jazz megítélésében, másrészt a jazz-zene mainstream és free vonulatába ott más tartozik.
Tóth Viktor: Ez érdekes kérdés… A lengyel jazznek hihetetlen nagy hagyományai vannak… Ők már a szocialista érában is amerikai zenekarokat léptetek fel… A jazz ismert mindenfelé… Vidéki városokban is a jazzklubok falait és mindenféle klubét jazz fotók díszítik, az emberek nyitottak rá. A lengyelek a jazz művészi aspektusával foglalkoznak inkább, ami nem csoda hiszen a jazz hagyományvonal legnagyobb Mesterei ezt az artisztikus megközelítést sugározták feléjük. Rengeteg jazz iskola létezik, a szakmai szint nagyon magas. Mégis – ez szubjektív – de mégis azt gondolom, hogy a fiatalok érzelmi hőfokán még lehetne dolgozni… Sok fiatalon a hihetetlen magas képzettségi fokot érzem, de a jazz lelki-spirituális aspektusa vagy akár a forradalmi, szabadságharcos aspektus hiányzik.
IR/Jazz.hu: Lengyelországból sokkal több zenész jutott el Amerikában az ismertségig, mint itthon. Miben látod a különbséget? Miért ismertebbek az ottani jazz-zenészek?
TV: Az elmúlt évek során nagyon sok lengyel-amerikai kollaboráció volt… Már a 70-es évektől sokak kimentek, turnéztak kint. Ez, azt gondolom, a szocializmus, ott az ezt megengedő aspektusa miatt volt így, míg itt, a kijutást megnehezítő aspektusa miatt.
IR/Jazz.hu: Mit kellene itthon változtatni a nemzetközi vérkeringésbe kerüléshez szerinted?
TV: Én azt tapasztalom, hogy a világ jazzkedvelőinek egy részét a “különleges” érdekli. Ami baj. A giccs, a harsány, az egyszerhasználatos-csillogó is lehet különleges. A másik részét - ahogyan a jazz tradícióiban is lényeges volt: az egyéniség és őszinteség érdekli. A kettő nagyjából egybecseng. Azt hiszem, ha valaki saját zenéjét imává tudja emelni a kreativitás és határtalanság oltára felé vagy egyszerűen le tud s mer meztelenedni, valamint szégyentelenül és mindenféle divathullám követése nélkül önmaga mer lenni a művészetben - eléri a közönségét.
IR/Jazz.hu: A legutóbbi fellépésed a Müpában volt, Dresch Mihály meghívottjaiként. Júliusi interjújában mondta, hogy nagyon várja az erdélyi mesterkurzust és veled a beszélgetést. Láttam, fel is vették. Mi került szóba, kiknek ajánlod a megnézését?
TV: Azt gondolom, mindenkinek, aki a zenét szereti, Misivel készült beszélgetésünk élmény lehet. Nekem, ha nem ismerném Misi életművét, a beszélgetésből az jönne le: egy zenész mesél mindenféle konvenció és félelem nélkül a “kis” dolgairól, amivel a mindennapokban foglalkozik. Vicces és mély.… De mivel ismerem Dresch Mihály életútját/életművét, így jóval több.… Minden zenésznek vagy zenét tanulónak példaértékű, ahogyan a mester egy nagy sziklából kifaragta, kiformálta azt a parány, mégis igen fényes ékkövet, ami az Ő zenéje és művészeti-emberi koncepciója. A beszélgetésben közben a nehézségekről, könnyekről beszél, a Magasról, a tisztaságról, nevetve-szabadon.
IR/Jazz.hu: Tervezel következő lemezt valamelyik formációddal vagy egészen újjal?
TV: Mindig készen állok az újra. A lemezek akkor születnek meg, amikor az idejük eljön. A lehetőségek amikor megérkeznek, mi beteljesítjük őket.
IR/Jazz.hu: Mire számíthatunk még ebben az évben tőled?
TV: Folyamatosan úton vagyok, a Kolozsvári Filmtettfeszten a Magyar Népmesék Szaxofonnal című improvizációs előadásomat játszom, ami gyermekeknek és felnőtteknek szól egyaránt. A Tóth Viktor Arura Trióval hamarosan az Opus színpadán leszünk, a BEYOND című vetítéses szólókoncertemmel Lengyelország több színhelyén is látható leszek. E sorokat Erdélyből, Gyimesből írom, ahol új kompozíciók születésén dolgozom.
Sütiket használunk a weboldal funkcióinak biztosításához, a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldal forgalmának elemzéséhez.