Ezek a koncertek mindig különleges hangulattal rendelkeznek, mert soha nem hallott formációk lépnek fel, akik olyan műsort adnak elő, amit máshol nem hallgathat meg a közönség. Másrészt a vezető jazzművészek jelenléte is emeli az est fényét. Ezúttal is így volt. Harmadrészt ki mondana nemet egy meghívásra, ha épp a 84 éves szülinapos művész, Deseő Csaba kér meg rá.
Az est első felében egyenként hallhattuk a meghívott hegedűsöket, a szünet után Deseő Csaba hegedűművész mesélt a hegedűs summitek különleges produkcióiról, mert annak idején is szerettek a hegedűsök együtt játszani, majd jött az összjáték, amikor mindenki a színpadra lépett és együtt muzsikált.
Először bemutatnám a kísérőzenekart, mert nekem újdonság volt ennek a triónak a képzeletet felülmúló játéka, még ha mindhármukat ismerem is jól. A Varga Tivadar Trió adta a hegedűsöknek a biztos hátteret, a kíséretet, melynek tagjai: a zongoránál az a Varga Tivadar, aki nemrég Veszprémben a Dianna Krall előzenekarában játszott, a Müpa tehetségkutatóján is már feltűnt, és mikor először hallottam zongorázni az Érdi Jazz Fesztiválon 2018-ban, mint a kiemelten tehetséges egyetemisták képviselője, akkor már Oscar Peterson jutott eszembe a játékáról, majd mikor meghallottam a múlt hónapban fellépő, sokezer követővel rendelkező Jesus Molina zongorázását, akkor kiderült, hogy nekünk is van egy Molinánk, akit Varga Tivadarnak hívnak.
A trió másik két tagja is ismerős lehetett mindenkinek, ők a Budapest Ragtime Band vezetői, mindketten rengeteg nagy külföldi sztárral léptek már egy színpadra, a bőgő mellett Gayer Ferenc állt, a dobok mögött Weszely János ült. Mindhárman profin kísérték a hegedűsöket, de amikor kellett olyan szólókat vágtak le, amiket sokáig megjegyzünk, nem az a háttérbe szorított zenekar volt, akiknek csak az a feladatuk, hogy kísérjenek, hanem rendkívül jó improkat hallhatott a közönség tőlük is. A klubban a hangosítás hagy némi kívánnivalót, nincs olyan profi berendezésük, mint a két nagy jazzklubban a fővárosban, de meghazudtolva ezt, mégis nagyon jól, swinges lüktetéssel szóltak az egész koncerten, a bőgőnek pedig olyan soundja volt, amit eddig nem hallottam.
A bevezető után térjünk rá a hegedűs csúcstalálkozó főszereplőire, akik hazánk vezető hegedűsei között a legjobbak, sőt Deseő Csaba tanítványai voltak. Ketten közülük a Jazz.hu közönségszavazásának dobogós helyén szerepeltek. Antal Tibor, Lantos Zoltán és Frankie Látó lépett fel egymás után. A repertoárt utolsó pillanatban háromról kettőre leszűkítve is egyórás koncertet adtak. Mindhárman profin játszottak, de egész más stílusban. Először Antal Tibor lépett színpadra, aki a Bartók konzi tanára, és állandó tag az előbb említett BRB zenekarban. Ő az igazi, hagyományos mainstream jazz-zenét játssza, és ezekből válogatott ez alkalommal is (Keith Jarrett: Lucky Southern és G. Gershwin - Antal Tibor: Oh, Lady be Good). Itt megjegyezném, hogy Tibor hangszerelte csodásan a második rész számait három hegedűre.
A második fellépő a mindenféle újdonságra nyitott, az elektronikát sem hanyagoló, indiai művészetekben is otthonosan alkotó Lantos Zoltán volt. A loopot használva megmaradt kivételesen a mainstream jazz vonalában - amennyire tudott -, persze ’lantoszolisan’ játszva, néhol gitár, fuvola hangokat alkotva, de a jazz legújabb fúziós stílusait hanyagolva. Coltrane „Impressions”-jével kezdett, majd egy rövid kompozíciójával vezette vissza a nézőket a 70-es évekbe, a trió pedig követte az utazásban, szintetizátorral és rockos dobolással; a jól ismert jazz-rock dalt adták elő Billy Cobhamtől, a „Stratus”-t.
Harmadikként Frankie Látó állt a színpad közepére, aki többek közt a Nagy János trió és az FSCO oszlopos tagja. Frankie hegedülése sem hasonlít senki máséra, bár ő is sokszor loopol, használ effektet, talán ezalkalommal még többször hallottam, mint eddig bármikor. Az ő játékban ott van a gipsy jazz hagyománya, motívumai, nem véletlenül választotta elsőként a D. Reinhardt „Nuages” című számát, végül az első félidő lezárásaként a Sonny Rollins: „Oleo”-ját. Megkérdeztem mindhárom jazzhegedűst, miért pont azokat a számokat választották, amiket játszottak, és hasonló válaszokat kaptam: „mert ezek emlékeztettek Csabára, esetleg az óráira, fontosak voltak valamelyikünk karrierjében”.
A szünet után, az ünnepelt klubvezető, Deseő Csaba mesélt röviden a régi időkről, amiről lemezeket is bemutatott. Stéphane Grappelli került először szóba, aki az első világhírű jazzhegedűs volt. Őt követte az első erősítővel játszó amerikai hegedűs, Stuff Smith, majd jött a francia, de Amerikában karriert építő, fúziós, jazz-rock zenében tevékenykedő Jean-Luc Ponty. Hegedűs találkozóra, Violin Summitre először 1966-ban került sor, ahol egy lemez is készült az említett három nagy hegedűs és a dán Svend Asmussen közreműködésével. 8 nappal később került sor Csehszlovákiában egy másik hegedűstalálkozóra, ahova Deseő Csabán kívül még meghívták Jean-Luc Pontyt és Bohumil Zola prágai hegedűst, ami rádiófelvételen maradt meg. 1971-ben került sor a következő Violin Summitre Nyugat-Berlinben. 1974-ben pedig megjelent Deseő Csaba első lemeze – Németországban –, a „Four String Tschaba”. Akkoriban Csabán kívül nem volt több jazzhegedűs hazánkban. Gipsy Jazz Violin Summit 1979-ben készült négy hegedűssel. Azóta több találkozó is volt, amihez ezúttal a Háló Jazz Klub is csatlakozott.
Ezután a trióval mindhárom fantasztikus hegedűs színpadra lépett, és a koncert végéig közös játékot hallhattunk. Annak idején egy híres klasszikus gitárművész, tanár megjegyezte, hogy a gitárosok nem tudnak egyszerre játszani, most már tudom, hogy a hegedűsöknek sem erőssége ez. :-) A számok többségét Antal Tibor hangszerelte három hegedűre, ami csodásan sikerült, belevihették a saját egyéniségüket a remek zenészek. Hol vonót használva, hol pengetve különleges átdolgozásokat hallhatott a publikum. Gershwin, Ellington, Parker, Goodman mellett egy Chick Corea szám is feldolgozásra került, de Deseő Csaba egyik kompozícióját is meghallgathatta a közönség: „Large Forest” (ez és a köszöntés videón is látható).
A közönség tagjai között több hegedűst is találhattunk, többen jazzhez is kötődnek, mint Illényi Katica, Duka Laci, Ferencz Péter Peet, Szakál Tamás.
Schön György, klubvezető elmondta, hogy 15 év alatt 133 jazzkoncertet rendeztek a Hálóban, amihez gratulálunk, további sok sikert és hasonlóan színvonalas koncerteket kívánunk!
Deseő Csabának pedig nagyon boldog születésnapot, jó egészséget és sok örömöt kívánok a szerkesztőség nevében!
A köszöntő és Deseő Csabától a "Large Forest":
Háló Jazz Klub, 2023. február 14.
Fotó: Irk Réka