A film Lorenz Hart egyetlen estéjét mutatja be (1943. március 31.), amely hét hónappal a halála előtt játszódik.

Ki Lorenz Hart? Broadway egyik legnagyobb dalszövegírója, Richard Rodgers állandó alkotótársa. Színházi és filmes darabokhoz szereztek zenét és szöveget, amikből jazz standardek lettek. Hart német zsidó bevándorló családba született New Yorkban. A szülei rendszeresen vitték színházi előadásokra, így gyorsan a színház bűvkörébe került. Egész fiatalon publikált verseket és írt vígjátékokat. 1919-ben ismerkedett meg Richard Rodgers-szel, akivel egyből bekerültek a Broadway-re, és darabjaikat musical előadásokban játszották. 20 éven keresztül dolgoztak együtt, mialatt 26 Broadway-musical zenéjét és szövegét alkották meg. Óriási sikerük volt, amit Rodgers élvezni tudott, Hart viszont komplexusokkal, önbizalomhiánnyal és alkoholproblémákkal küzdött. Olyan ismert jazz standardek fűződnek a nevükhöz, mint a My Funny Valentine, a Falling in Love with Love, a Have You Met Miss Jones?, a You Are Too Beautiful, a Spring Is Here, a The Lady Is a Tramp vagy a Lover.

Az alkohol miatt Rodgers megbízhatatlannak vélte a közös munkát egy idő után, és Oscar Hammerstein II személyében új partnert talált a munkájához. A film épp az első közös sikerük estéjét mutatja be.

A Blue Moon film címe a szerzőpáros egyik legismertebb dalára utal, amelyből később jazz standard lett.

Lorenz Hart és Richard Rodgers párosról már készült egy musical (Words and Music, 1948), ám az elhallgatta Hart alkoholizmusát, szexuális orientációját és önpusztító életmódját.

A film egy helyszínen játszódik (bár a halála napján az utcán és a Broadway nagytermében is megjelenik pár percre), mint egy színházi darab. A főcím alatt előrevetítik a film végkifejletét, Hart összeomlásának éjszakáját. Az Oklahoma! sikeres premierje még mélyebbre taszította Hartot a bizonytalanságban. A törzshelyükön, a Sardi’s bárban játszódik a történet.

A rendező az a Richard Linklater, aki a következő filmeket is jegyzi: Newton fiúk, a Mielőtt felkel a nap és a Rocksuli. 

Ethan Hawke kapta a főszerepet, aki karrierjének egyik legjobb alakítását nyújtja ebben a filmben. Hawke a Holt költők társasága című filmben szerzett ismertséget, majd ezután felsorolni is nehéz, hány meghatározó alakítása volt, akár a Mielőtt felkel a nap trilógiában vagy a Newton fiúkban és a Gattacában. A Boyhood és a Kiképzés napja című filmekért már Oscar-díjra jelölték ezelőtt.
Hawke szinte felismerhetetlen: testtartása, mozgása, hangja mind Hart törékenységét hordozza. Átéléssel játssza az egykor sikeres, mára szánni való írót, aki a középpontban akar lenni bármi áron, és nagyképűen mesél sikereiről. A cselekmény rendkívül egyszerű, mégis végig feszült, a képernyőhöz szegezi a nézőt. A monológok, amik néha párbeszédekké alakulnak, lassan rajzolják ki a hátteret. A nagy siker után is saját magában bizonytalan főszereplő emberi oldalát mutatja be, azt a belső világot, ami a művészekre oly jellemző. Kívülről irigylésre méltó élet ellentétben áll a belső önmarcangolással, az önmagával elégedetlen ember képével, a magányos íróval, aki szellemesen karikírozza ki saját magát is. Ehhez hozzájön a szerelem elérhetetlensége.
A film csak részben fiktív történet. A forgatókönyv alapját Hart Elizabeth Weilandhez, a Yale Egyetem hallgatójához írt levelezésből készítette Robert Kaplow, akihez viszonzatlan szerelem fűzte.

A filmben nemcsak a szerzőpáros dalai szólalnak meg, hanem Irving Berlin, Cole Porter, Jerome Kern, Jimmy Van Heusen, Hoagy Carmichael és George Gershwin dalai is.

A film főszereplője megérdemelte volna az Oscar-díjat. Annak ajánlom a filmet, aki nem ragaszkodik a mozgalmas epizódokhoz, hihetetlen képi elemekhez és látványhoz, akit le tud kötni egy izgalmas párbeszéd, a művészvilág különcségei, és inkább a karakter mélysége érdekli.

Kék Hold

dráma, 100 perc
Rendezte: Richard Linklater;
Főszereplők: Ethan Hawke, Margaret Qualley, Bobby Cannavale

Fotó: SONY PICTURES