fbpx

Norah Jones – ’Til We Meet Again

2023. november 28.

Az újabbnál-újabb fiatal dívajelöltekben egyáltalán nem szűkölködő amerikai zenei világban a ma már inkább a középgenerációhoz sorolható Norah Jones még mindig az élvonalhoz tartozik. A nagy indiai szitárművész, Ravi Shankar amerikai lánya nem feltétlenül (csak) a jazz kategóriájában foglal helyet, de ki tudja ma már „üzembiztosan” felrajzolni a műfaji határokat?

Norah Jones - Till We Meet Again

Jellemző az idő múlására és a zenei világban (is) tapasztalható radikális változásokra, hogy az egykor az instrumentális jazz legprogresszívabb képviselőit kiadó Blue Note, ma már sokkal inkább a soft jazz felé nyitott. Ami akkoriban jóformán elképzelhetetlen volt, egyre több énekes lemezt jelentet meg Cécile McLorin Salvanttól Gregory Porteren át Kandice Springs-ig. Utóbbi egyébként The Women Who Raised Me c. albumán Norah Jonest is azok között a hölgyek között említi, akik hatással voltak művészetére.

Azt azért leszögezhetjük, hogy bármennyire is teszünk engedményeket a műfaji határokat illetően, Norah Jones nem kifejezett jazzénekesnő. Szoktak ugyan arra hivatkozni, hogy Diana Krall is megosztotta a jazzvilágot, de a két művész legfeljebb abban vethető össze, hogy nem csak énekelnek, de tehetséges zongoristák is. Egyáltalán nem kívánom „cikizni” a több, mint két évtizedes pályát, rengeteg elismerést és tucatnyi lemezt maga mögött tudó művésznőt. Jazzelemeket sem nélkülöző popzene, kellemes hallgatnivaló az, amit tőle hallunk country, soul, folk és még ki tudja az amerikai zenei világ mely elemeivel gazdagítva. Igazi eklektika. Norah meglehetősen jó komponista is, minden lemezén messze túltengenek a saját kompozíciói, még akkor is, ha ritkán ugyan, de más „alapanyagot” is felhasznál: Ellingtontól Horace Silverig, Hank Williamstól Neal Youngig!

 Az itt tárgyalandó lemez egy zenei „leltár”, mivel a számok lefedik Norah teljes művészi pályáját, a 2002-es Come Away with Me c. debüt lemezétől a 2004-es Feel Like Home-on át, a 2012-es Little Broken Hearts-on keresztül a 2016-os Day Breaks-ig. És akkor már el is értük ezt az albumot, amelynek felvételeit 2017 és 19 között rögzítették, mégpedig a földgolyó nem kevesebb, mint nyolc helyszínén… Európát a francia Perpignan és a mifelénk jóval ismertebb olasz Milánó képviseli, hazájából két kaliforniai kisváros és Detroit szerepel, a két brazil színhely Rio és Sao Paulo, végül pedig az argentin főváros, Buenos Aires.  A borítón is szerepel a „Live” felirat, de a „biztonság kedvéért” minden szám címénél is. Ki érti ezt?

A térben és időben ennyire változatos tizennégy dal előadóinak sorában természetesen maga az énekesnő a fix pont, de a kísérő zenészek között is akadnak olyanok, akik vagy minden felvételen jelen vannak (ilyen az egyébként igazi jazzikonnak számító Brian Blade dobos) vagy legalább a számok felében szerepel (Christopher Thomas akusztikus és elektromos bőgőn, ill. Jesse Murphy ugyanezen hangszerekkel a dalok másik felében). Norah zongorajátékával így meg is van a trió, öt számban Pete Renn orgonál, egyben Jorge Continentino altfuvolán játszik és ugyancsak egyben Marc elo Costa perkázik.  Ahogyan már említettem, a számok a korábbi stúdióalbumokról valók, de itt az „élő” változatokat adták közre. Ami a repertoárt illeti túlnyomó részben Norah Jones saját szerzeményei dominálnak, de a magamfajta veterán zenebarátok szívét megdobogtatja például mindjárt az első szám a „Cold, Cold Heart”, ami a neves countryénekes Hank Williams világsikere volt. (Jómagam már az 50-es évek végén ismertem a szerzővel, valamint Tony Bennett előadásban is.) Megjegyzem, ez egyike az album legjobb számainak, de esetemben nem lehet kizárni a nosztalgia hatását sem. (A szám stúdió változata a 2002-es debüt albumon is szerepelt, továbbá a „Nearness of You” c. sztenderd is!)  És ha már a nyitó számról szóltam, akkor a záróról pedig azt kell elmondani, hogy a „Black Hole Sun”-t Norah egyedül, saját zongorakíséretével adja elő a detroiti Fox Theater-ben Chris Cornell tiszteletére, néhány nappal annak halála után.

Zárásképpen: mivel a „’Till We Meet Again” tizennégy felvételét szinte azonos kísérettel két éven belül rögzítették, a produkció homogenitása miatt a hallgatónak az lehet az illúziója, hogy egy remek szuperkoncert szerencsés részvevője.

 

NORAH   JONES :     ’TIL  WE  MEET  AGAIN     Blue  Note    Universal

Tracklist:

  1. Cold, Cold Heart (Hank Williams)
  2. It Was You (Norah Jones)
  3. Begin Again (Norah Jones & Emily Fiskio)
  4. Those Sweet Words (Lee Alexander & Richard Julian)
  5. I’ve Got to See You Again (Jesse Harris)
  6. After the Fall (Norah Jones & Brian Burton)
  7. I’ll Be Gone (Pete Remm)
  8. Just a Little Bit (Norah Jones, Sarah Oda & Brian Blade)
  9. Falling (Norah Jones & Rodrigo Amarante)
  10. Tragedy (Norah Jones & Sarah Oda)
  11. Sunrise (Norah Jones & Lee Alexander)
  12. Flipside (Norah Jones & Pete Remm)
  13. Don’t Know Why (Jesse Harris)
  14. Black Hole Sun (Chriss Cornell)

 

Közreműködnek:

Norah Jones, ének és zongora  (minden számban)
Brian Blade, dobok   (14 kivételével minden számban)  /7. számban ének is/
Pete Remm, orgona      (1, 2, 3, 5, 13)
Christopher Thomas, akusztikus vagy elektromos bőgő  (1, 2, 3, 5, 6)
Jesse Murphy, akusztikus vagy elektromos bőgő  (4, 7, 8, 9, 10 11,12) /7. és 11. számban ének is/
Jorge Continentino, altfuvola    (8)
Jesse Harris, akusztikus gitár   (9)
Marcelo Costa, ütőhangszerek   (4)

 

 

 

© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005