Elég karakteresen elmondja benne véleményét a lassan két pólusúvá váló jazz világáról. Az egyik gyakorlat a parttalan kísérletezésre esküszik, fúziós próbálkozások mentén halad, ami esetenként pont a jazz kiszámíthatatlan rögtönzéseit tűnteti el a popularitás érdekében. A másik irányzat a köldöknéző befelé fordulás jegyében az öncélú virtuozitására épít. A rögtönzés nincs tekintettel arra, hogy a hallgatóság nem feltétlenül zenei végzettségű profi, aki ismeri egy hangszer minden csínját-bínját. Valójában egymást és önmagukat szórakoztatják. A közönség pedig hajlamos sznobizmusból ünnepelni. Csak úgy jár, mint a toronyugrást néző az olimpián. Tapsol, bár a lényeget nem látta. Nem volt ideje észrevenni.
Marsalis kvartettje veteránnak számít a maga huszonévével, mikor ma a projektekért alakított formációk körbekoncertezik a világot, hogy aztán új összeállítással, más repertoárral induljanak ismét. Branford Marsalis szaxofonos Eric Revis bőgőssel huszonkét éve játszik együtt, a régi ismerős zongorista Joey Calderazzo húsz éve csatlakozott, és csak Justin Faulkner dobos lóg ki a sorból a maga tíz évével. Játékuk ezért végtelenül összeszokott, érzékenyen reagálnak egymás ötleteire, anélkül, hogy a kompozíció egy pillanatra is arányait vesztené.
A „Gonosz játékok tánca” bravúros lassú-gyors-lassú tételre épül, párhuzamos, nagyszerű de intenzív szólókkal. Calderazzo „Beszélgetés a romok között" című balladája a zongora és a szaxofon szép elsuttogott eszmecseréjével indul, majd a belépő hangszerek hangzásából lehet kihallani a rejtőzködő hangzatokat. A „Snake Hip Waltz" igazi monkos téma, bravúros hangszereléssel. A „Cianna" latinos dallamvezetéssel, a szellős zongorafutamokhoz és a gyönyörű szaxofonszólók mellé a dobok és a bőgő diszkréten még felteszi a díszítő elemeket, anélkül, hogy táncos könnyedsége veszítene eleganciájából. A "Nilaste" szaxofonszólóval indító furcsa ballada, suta lépésekkel, gyorsuló-lassuló tempóval, a basszus diszkrét alaplüktetésével. „Life Filtering from the Water Flowers” a szaxofonon a téma uniszónó meditatív felvázolásával indul, majd a zongora kibontja a karakteres futamokban az asszociációkat, melybe a dob és a bőgő hozzárajzolja a mintákat, hogy aztán visszatérjen a szaxofonon a dallam. Remek tempós finálé darab a lemezen Keith Jarrett „The Windup”-ja. Technikailag érdekfeszítő kamarazene. (Az ebben eljátszott szólóért egyéni kategóriában is jelölték Marsalis-t.)
Ott voltam, mikor Branford Marsalis a Müpában 2014. november 4-én emlékezetes koncertet adott telt ház előtt. Aki rászánta az idejét erre a remek albumra, szívesen meghallgatná újra élőben a formációt. Addig ott van a lemez.
Marsalis Music - Okeh Records, 2019
- Dance of the Evil Toys (komponista: Eric Revis)
- Conversation Among the Ruins (Joey Calderazzo)
- Snake Hip Waltz (Andrew Hill)
- Cianna (Joey Calderazzo)
- Nilaste (Eric Revis)
- Life Filtering from the Water Flowers (Branford Marsalis)
- The Windup (Keith Jarrett)
Közreműködnek:
Branford Marsalis - szoprán- és tenorszaxofon
Joey Calderazzo - zongora
Eric Revis - bőgő
Justin Faulkner - dob
Grammy-díj jelölést kapott az album 2019. november 20-án, mint Best Improvised Jazz Solo a "The Windup" előadásért és a Best Jazz Instrumental Album.