fbpx

Búcsú Pallai Pétertől, a baráttól, a mestertől, a magyar jazz nagykövetétől

Nehéz leírni ezeket a sorokat, mert egy olyan emberről szólnak, akinek a jelenléte, munkája és szeretete sokunk életét formálta. Pallai Péter nemcsak a magyar jazzélet meghatározó alakja volt, hanem barát, mentor, fáradhatatlan szervező, aki mindig másokat helyezett előtérbe. Ez a nekrológ búcsú, és egyben köszönet mindazért, amit adott, amit tanított, és amit örökre itt hagyott nekünk.

Pallai Péter

Tegnap hajnalban elhunyt Pallai Péter, a Harmónia Jazzműhely alapítója. Ezt a mondatot nem akartam soha leírni. Annyi mindent köszönhetek barátomnak, mesteremnek, védelmezőmnek, oktatómnak, hogy azt el sem lehet mondani. A hazai jazzélet egyik meghatározó alakja volt Péter. Miután hazajött Londonból, ahol a BBC magyar nyelvű adását vezette, 1999-ben Kerekes Gyurival elkezdték szervezni a magyar jazzéletet. Több helyen is klubot alapítottak, pénteki jazzkoncerteket tartottak, míg 2008-ban a Budapest Jazz Club adott végleges otthont a Harmónia Jazzműhely állandó pénteki sorozatának. Azóta szervezték önzetlenül, tiszteletdíj nélkül ezeket a koncerteket, amik többszáz jazz-zenésznek adtak lehetőséget a fellépésre. Számára nagyon fontos volt, hogy a fiataloknak is adjon esélyt a bemutatkozásra, de azoknak a kiváló művészeknek is, akiket kevésbé ismernek. Mindeközben külföldi fellépéseket is szerveztek számukra, majd kialakult egy Music XChange program a neves londoni 606 és a BJC között.
Péter 2018 tavaszán kért fel, hogy segítsem a munkájukat, amikor megtudta, hogy én is azon őrültek közé tartozom, akik a jazzért bármit megtesznek. Egy nap gondolkodási időt kértem, mert addigra már kellőképp le voltam terhelve a többi jazzhez kapcsolódó feladatommal, de végül igent mondtam.

Azt hiszem, aki nem dolgozott még együtt Péterrel, az el sem tudja képzelni, hogy valaki 80 évesen többet dolgozik, mint a huszonévesek. Pár hét alatt emailek százai gyűltek össze, egy gyorsan forgó malomkerékbe kerültem, ahol mindig volt megoldandó feladat. Csak úgy sziporkázott, terveket szőtt, hogyan lehetne még jobban megismertetni a magyar jazz-zenészeket külföldön, hogyan lehetne megkedveltetni még több emberrel a jazzt. Iszonyú munkabírása volt és eszméletlen nagy tudása. Mindig támogatóan fordult az emberek felé.
Pár hónapja megjelent az első olyan lemez Péter kiadásában, amely streaming szolgáltatásokon is elérhető a fizikai CD mellett: Ian Ballamy - Szabó Dániel Quartet: No Blues on the Danube  Természetesen már tervezte, hogy a jövő év elején bemutatókoncertre is sor kerül a legendás londoni 606-ban.

Sok emlékezetes pillanatot őrzök. A Covid miatti lezárás első napján már hívott, hogy találjunk ki valamit, hogy a zenészek pénzhez jussanak. Mindenkit segített, óriási igazságérzete volt.
Nála nem volt 8 órás munkaidő, de 12 órás sem. Amikor felkelt hajnalban, akkor már azon járt az agya, hogy a jazz-zenészeket hogyan tudná segíteni, és még akár éjfélkor is dolgozott egy-egy pályázatbeadás előtt. Olyankor is válaszolt a zenészeknek rögtön, ha mással volt elfoglalva.
Ezzel a munkamennyiséggel mi csak nemrég szembesültünk, amikor Péter kórházba került.

Pallai Péter

Rengeteget mesélt a gyermekkoráról, ami a Borbély Mihály által készített interjúban is olvasható. De arról is mesélt, hogy milyen nehézségek árán indították el a Jazzműhelyt Gyurival. Azonban mindig a pozitívumot látta az emberekben, a történésekben és bármilyen helyzetben. Viccel törte meg a nehéz pillanatokat, remek humora volt. Egyszerre volt kedves és határozott. Ő bizonyította, hogy az aktív munka hosszú életet ad.

A MagyarJazz és Jazz.hu portál aktív szerkesztője, írója volt a kezdetektől. Mielőtt a műtétre sor került, még gyorsan elküldte a Nagy elődök sorozatának 63. részét, hogy biztos, ami biztos, a szeptember végi jazztörténeti írása megjelenhessen időben.

Nagyon szerette a családját, feleségét, gyerekeit, unokáit. Az unokáival, Magyarországról is aktív kapcsolatot tartott fenn, egyszerűen imádták.

Rengeteg szép emlék fűz hozzá. Remélem, hasonlóan érzett ő is.

Még egy dolgot megosztanék. A műtéte előtt hezitált, hogy elmenjen-e a kedvenc (sok kedvence volt, de a legkedvesebb) jazz-zenésze, Bolla Gábor koncertjére. Felajánlottam, hogy menjünk úgy együtt, ahogy a Harmóniás pénteki koncertekre mentünk minden alkalommal, hogy felveszem a lakásánál, és addig maradunk, ameddig akar. Nekem akkor már rengeteg munkám volt a jazzfesztivállal, ezért először elutasította, de aztán rábeszéltem, hogy menjünk, mert ki tudja, mikor jön Gabi újra haza. Sztraka Feri is jött velünk (ő készítette az alábbi fotót), aki a legújabb tag a Harmónia Jazzműhelyben.
Talán nem véletlen, hogy épp a legkedvesebb zenésze koncertjét hallotta utoljára augusztus 27-én.

Pallai Péter Bolla Gáborral a koncertje előtt.

Drága Péter! Remélem, sok ismerős jazz-zenésszel vagy együtt, és játsszák a kedvenc zenéidet. Megpróbáljuk folytatni az elkezdett utat, amit kijelöltél. Már most hiányzol!

 

Pallai Péter
1938. június 9. – 2025. október 28.

 

Együtt a Harmónia Jazzműhely csapata, 2024. december 22. 

Pallai Péter és a Jazz.huJazz.hu csapatépítő, 2025. június 9.

 

Kapcsolódó cikkek: HARMONIÁS SZEZONNYITÓ

CSILLAGOKAT LÁTTUNK

 

Fotó: Sztraka Ferenc, BJC archívum

 

© 2019-25 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005