fbpx

A titok a balansz

2019. június 22.

A filmes meghívó Németországból érkezett. Négy zenész mondta el a FB oldalukon, hogy miért érdemes elmennem az idei magyarországi turnéjuk egyik állomására. Az énekesnő lazán, de karizmatikusan, a gitáros tényszerűen, a dobos és bőgős küszködve. (Mert ők belgák, és a magyarral próbálkoztak.) De engem meggyőztek. Ezért ültem be péntek este a győri a koncertjükre, ami a Múzeumok Éjszakája egyik programja volt.

Az átváltozás krónikása

Egyszer New Yorkban mondta nekem valaki, hogy egy akkora városban nem lehet senki csodabogár. Mert tízmillió ember között semmi nem extrém. Akkor jutott eszembe a beszélgetés, mikor Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új quartetjét hallgattam a győri zsinagógában. A fiatalok megpróbálnak nevet adni a dolgoknak ebben a gyökeresen felfordult világban, válaszokat keresnek és kérdeznek. Nem érdeklik őket az önjelölt próféták. Keresgélik a helyüket, az életüknek értelmes keretet adó formákat, élhető hagyományokat, ami nem könnyű. Egy interjúban Kuczera Barbara a népzenéről szólva pontosan fogalmaz ennek nehézségéről: „Ez a kultúra egy falusi közegből jön, ahol más életmódot élnek az emberek. Mi ezt a városban csak imitáljuk.” Ezért néha a másik útra lépnek: megpróbálnak újakat teremteni.

Harcsa Veronika, aki ennek a modern keresésnek jó ideje karakteres figurája, most hét év után hazatelepül Londonból. Ő a páneurópaiságról nem a hírekből hallott, megélte. Hitelessége vonzotta ide a közönséget. Mások találkoztak vele a Művészetek Völgyében, ahol négy-öt éve saját udvarában látja vendégül az érkezőket, elmentek a Szenvedélyem a jazz előadására a Müpába, de akadt, aki itt hallotta őket korábban duóban Győr legkiválóbb akusztikájú koncerttermében. A felkonferálásokban játszottak is ezzel a különleges adottsággal. Hol lehet suttogva elmondani egy dal titkait úgy, hogy a hátsó sorokban ülők is jól hallják? Az énekesnő pedig Dee Dee Bridgewater modorában mesél is az útkeresés tapasztalatait megfogalmazó dalokról, melyek a világ és saját magunk egyszer csodába illő, máskor rémes és ijesztő átváltozásait rögzítik. Az új CD, a „Shapeshifter” kilenc nap kilenc koncertes lemezbemutató turnéja erről szól.

Jazz Groove

Ehhez persze olyan zene kell, ami megérinti és megmozdítja ezeket a képekkel, filmekkel, fényekkel, dübörgő monoton ritmussal agyonstimulált lelkeket. Kísérletezett ezzel már Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint a Bin-Jip idején is, ahol erős ritmikai alapú, elektronikus hangzásokkal operáló modern zenét kevertek ki, amire táncolni is lehetett, mint a jazz hőskorában.

A mai életben örökké jelenlevő dinamizmust, felpörgést hozza a groove, ezért kellett a ritmusszekció, mert duó formációban kötöttebbek a szerepek. Vera a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban megismert zenészeket invitálta meg a quartetbe. Nicolas Thys nagybőgőzött és Antoine Pierre dobolt. Itt azért maradt bennem hiányérzet, mert hallottam mit művelt Kenny Garrett bőgőse és ütőse MOMKult koncertjén nemrég. A székek karfájába kellett kapaszkodni. A már a Take Five-ban, sőt Coltrane klasszikus „Love Supreme”-ben is használt wamp, a basszusmenetek ismétlődő dallama, melyre ráerősítenek a dobok, itt elég diszkréten szólt. (És akkor még diplomatikus voltam.) Gyémánt Bálint gitárjátékát viszont nevezhetjük perkusszívnak, ha ilyen kifejezés létezik. Effektekkel, a kézzel tompított húrokkal, a bravúros ritmusjátékokkal.

Harcsa Veronika énekesnői arzenáljának teljes fegyverzetét felvonultatja. A technikai profizmust, amit meg lehet tanulni egyik kedvencétől, Carmen McRae-től, a fellépés intenzív jelenlétét, ami Joni Mitchell vagy Sade sajátja. A filigrán alkat a régi, de az utcai nadrágban színpadra lépés a múlté, bár lehet, hogy a festett selyem nyári ruha a hőségnek is szólt. Úgy szólt a zenéjük, mint mikor egy művészi animáción egy sokpixeles négyzetrácson véletlenszerűen bukkannak fel a színes kockák, míg ki nem rajzolódik a kép. A legszínesebbeket Vera rakta fel. (Egy rejtvény a soron következő koncertek nézőinek: nem sikerült megállapítanom, mit tetováltatott az énekesnő a lábfejére, mert messzebb ültem. A megfejtőknek nem sorsolunk ki semmit :)

Ami lehetséges, és ami nem lehetetlen

Mi a különleges a műsorukban? Modern témák ősi balladák modorában. A magánszféra megvédéséről a közösségi média és a telefonok uralma ellen, az egó lázadásáról, hogy ne uraljanak minket a gépeink. Az énekesnő által jegyzett szövegek (az egyetlen kivétel a „Bori lázadása”, amit testvére írt) a kiegyensúlyozottság keresésének dalai. Ha ez a balansz működik, nem kell nagy arcot kreálnod, hogy figyeljenek rád.

A koncert elején és végén a régi lemezekről hallottunk bemelegítésként és a közönség teszteléseként néhány számot (Saying No, Possible), aztán jött a CD-ről a bravúros „San Francisco”, a címadó „Shapeshifter”, a gyönyörű „Listen to Me Now” (ebből lehetne egy rádiókban unalomig játszott dalt kreálni, de szerencsére ellenálltak a csábításnak). A legütősebb a koncerten a lemez trilógiájának előadása (a First Night, Second Night, Last Night), az expresszionizmus alaptételével: teremtett az ember magának egy olyan világot, amiben nem tud boldogan élni? A sámánénekeket idéző énekszólók olyan hatásosak voltak benne, hogy pár pillanatra még a reflektorok is kialudtak, a zenekar játszott tovább, mint a Titanicon, míg újra fény árasztotta el a színpadot, nyilván a dal hatására. Szerencsénk volt, hogy nem esőért könyörgött.

Londonban régóta érdekes hagyomány a szellemi kirakodóvásár, ahol a dizájnerek megmutathatják az eredeti, kreatív és gyakran humoros ötleteiket. Ez a Wamp. Mondtam, egy nagyvárosban nincs semmi, ami különcség lenne. A Harcsa-Gyémánt Quartet koncertje pontosan egy ilyen szellemi kirakodóvásár. (Bár wampjukon még lehet javítani). A végén azért álljon itt egy praktikus figyelmeztetés Shapeshifter, az átváltozás jegyében. Nem mindegy az életben, melyik békát csókolod meg, ha királyfiról (vagy királylányról) álmodozol. Aki értette a célzást, annak ráadásként eljátszották a Gershwin örökéletű klasszikusát a „Summertime”-ot, persze a maguk stílusában. Indul a turné, érdemes meghallgatni.

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005